Utazunk...

Hosszas imádkozás, gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy székelyföldre utazunk. Közben kiderült, hogy a kezelőorvosom személyes, elég súlyos problémái miatt nem tudott tovább vállalni. S ha már így történt, nem maradunk itt...egy volt kolléganőm (aki szintén első terhességgel ikreket szült) ajánlott egy orvosnőt Székelyudvarhelyen. Nos, nincs vesztegetni való időnk, hisz rohamosan közeledek terhességem 38. hetéhez. Holnap utazunk. Vegyes érzések kavarognak bennem...valószínű több ideig kell távol lennem férjemtől. A gyülekezet tagjaitól, ismerősöktől pedig még hosszabb ideig...nem szeretem annyira az ilyen fajta változásokat. Ám örülök, hogy szüleimmel tölthetek néhány hetet(de ne árulj el nekik, a holnapi találkozást meglepetésnek szántuk:). És remélem majd négyesben térhetünk vissza. Addig is áldjon meg benneteket az Úr. Sajnálom, hogy nem olvashatok önökről/rólatok...és én sem írhatok. Így, ha az Úr könyörül rajtunk, jelentkezem, ha visszatérünk.

Hitben vagy látásban???

Terhességem 36 hetében különös dolog történt...az eddigi orvosom, aki főorvos is, nem tudott fogadni a szokásos orvosi vizsgálaton, mivel sürgős műtéte volt. Egy új, kolleganőjéhez irányított át. Tegnap az orvosnő elmondta, hogy a főorvos teljesen átadott neki...Csak állok és nem értem. De lehet, ha nem is kell értenem. De van sejtésünk, hogy miért is történhetett mindez.
Itt a Zsil völgyén szabadon választhat az anya, hogy császármetszéssel vagy természetes úton szül. Tíz szülésből nyolc császármetszés. Tőlünk is megkérdezte az orvos...és mi, a Bibliára támaszkodva azt válaszoltuk, hogy a természetes utat választanánk, ha lehetséges. Az orvos akkor azt mondta, hogy lehetséges. A tegnap mondta el az orvosnő a természetes úton történő szülés kockázatait. Persze mi is tudtuk, hogy az ikerterhesség már alapjában véve veszélyeztetett terheség. Most kissé átverve érzem magam és bizonytalanság vesz körül...Ha mégis császármetszés a helyes megoldás, jövő héten lépek a 38. hétbe...és általában ebben az időszakban végzik. És ki fog mellettem lenni? Az eddigi kezelőorvos, aki valóban nagyon jó szakember, csak úgy átadott...és egy elég nem egyenes módon...és egy eléggé nem alkalmas időben (Ha ez legalább a hetedik hónapban történik, még van idő gondolkodni) egy frissen kikerült orvosnőnek. Nos, ez a látható oldal. De nem látásban, hanem hitben kell járnom. És, amint kiderült, elég nehezen megy az alkalmazása. Teljesen pánikba estem és alig vártam, hogy hazaérjek és jól kisírjam magam. Aztán, mint mindig, Istennél megnyugodtam. Milyen jó, hogy Ő érti ezeket a helyzeteket. Az Ő kezében van az élet és a halál is. Jó volt Nála megnyugodnom. Azért kérlek, ha az Úr gyermeke vagy, imádkozz értünk, Isten adjon bölcsességet, mit tegyünk ebben a helyzetben. Alaposan ránk ijesztettek. És nagyon szeretném, ha itt, ha máshol szülök, hogy mindkét magzatot épen ölelhessem magamhoz. És azt is szeretném, hogy bármi lesz is a vége, kimenetele, Isten neve dicsőüljön meg.

Még férek a bőrömben:)

A vulkáni gyülekezet és szimpatizánsok

Örülök, amikor Isten összegyűjt bennünket, hogy dicsérhessük Őt és megemlékezzünk Róla. Hetente két nap van alkalom Vulkánban felnőttek számára: szerdán és az Úr napján. Szerdánként nem mindenkivel találkozhatunk. Ilyenkor rendszerint kevesebben vagyunk. Ám nagy öröm az Úrnapi találkozás a testvérekkel, ismerősökkel. Egyre inkább tapasztalom ennek az Isten által elkülönített napnak az "édességét". Egyedülállóként az Úr napi délutánokat Istennel kettesben töltöttem, egy könyvbe bújva. Mostanában Isten egyre inkább tanítgat a mások fele irányuló szolgálatra és tapasztalhatjuk is ennek az áldását, örömét.

Terhességem 36. hetében

vagyunk. Isten könyörült és megóvott a vetéléstől és a koraszüléstől, jóllehet terhességem kezdete elég "viharos" volt. Isten kirendelte a segítségeket is. Ugyanakkor hálát adok Neki, amiért számomra is megadta napról-napra a szükséges erőt feladataim elvégzéséhez. Jó az Úr...valóban jó Ő! Áldott legyen ezért az Ő neve! SDG!

Esküvőnkre emlékezve...

Szász Attila presbiter testvérünk készítette e kis videót. Jó újra meg újra emlékezni, hogy Isten a házasságot mi célból is rendelte...ugyanakkor arra, hogy mit is fogadtunk meg azon a napon. És egyben feleleveníteni azt, hogy a másik ember ajándék számomra Istentől.

Isten szolgálatában, egy bányavárosban...

Néhány szót arról a helyről, amelyet Isten választott számomra és ahová férjem hozott 2008 májusában. Bárcsak eszköz lehetnék Kezében és használna az Ő dicsőségére...

Vulkán (Zsilyvajdejvulkán)

Petrozsénytól 12 km-re délnyugatra, Dévától 110 km-re délkeletre, a megye déli részén, a Nyugati-Zsil folyó völgyében, a Retyezát, a Páring és a Vulkán hegység lábánál fekszik.

A Zsilyvajdejvulkán elnevezés az egykori Oláhzsij (a Zsil folyó), Vajdej pásztorfalu és a Vulkán-szoros mellett 1773-ban létrejött Vulkán határőrtelep nevének összetételével keletkezett.

Két házcsoportból, Krevediából és Vajdejből alakult ki. Feketekőszén-telepeit 1788-ban Landau osztrák tábornok katonái fedezték fel. Éjszaka a tábornok a legenda szerint meggyújtatta a felfedezett szenet, mire a közeledő török sereg menten meghátrált a hatalmas tábornak vélt látványtól.

1850-ben a brassói Hoffmann cég szerzett a területre koncessziót és 1859-ben kezdte el a kitermelést. Várossá 1954-ben, municípiummá 2003-ban nyilvánították. 1966 után hozzácsatolták Zsilykorojesdet.

Fontosabb gazdasági ágazatok a városban: bányászat, kereskedelem, textilipar, faipar.

2002-ben 27.577 volt a népesség, amely a következőképp oszlott meg nemzetiség és vallás szerint:

• 25 153 (91%) volt román és 2128 (8%) magyar nemzetiségű; 22 589 ortodox, 2176 római katolikus, 1129 református, 614 pünkösdista és 201 görög katolikus vallású. Ma már román baptisták is vannak (nem tudom pontosan a tagok számát) és Isten kegyelméből egy kis Magyar Református Presbiteriánus Gyülekezet is, nyolc taggal…

Hírességek

• Itt született 1875 október 22-én Csiki Ernő entomológus.
• Itt született 1909-ben Horia Stanca zenetörténész.
• Itt született 1911 január 25.-én Pius Brânzeu orvos, a Román Akadémia tagja.
• Itt dolgozott római katolikus kántortanítóként 1920-1921-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató.
• Itt született 1926-ban Kovács Apollónia nótaénekes.

Fájdalmas látni, hogy az ortodox vallás mennyire megkötözi az embereket, mégis talán az itt élő románság sokkal fogékonyabb Isten igéje iránt, mint szülővárosomban, Székelykeresztúron és környékén az unitarianizmus fertőjében fetrengő “konok” székelység. Református Presbiteriánus Gyülekezetünkben hetente kétszer tartunk imaközösséget, így minden héten egyszer könyörgünk az itt élő magyarokért és románokért is. Mivel rendszeresen vannak magyar alkalmak, elsősorban azért imádkozunk, hogy használjon Isten bennünket a még meg nem tért magyarok életében. Adjon bölcsességet és bizonyságtevő lelkületet elérni, megtalálni őket, foglalkozni velük. Azonban a szívemen van az itteni románság sorsa is. Mivel a legtöbben ortodox vallásúak, hatalmas terhek vannak rájuk aggatva és a menny kapuja ezáltal be van zárva előttük. (Persze, emberileg szólok, hisz Isten előtt minden lehetséges!) Jó lenne ha az Úr könyörülne és egy hitvalló román gyülekezet jönne létre, az Ő kegyelméből. És hát “annyira szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont” … Isten ide helyezett és szeretem is...de soha nem fogok megfeledkezni Székelykeresztúrról és környékéről, a kis Nyikó menti falvakról…Bárcsak világosság ragyogna ott is…több és egyre több.

hétvégénk

A hétvégén a Kovács család látogatott meg. A péntek esti közös vacsoránál a 128. zsoltár jutott eszembe, amikor végignéztem a családon:

"Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az Ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! (Zsoltárok 128 1-4)

Szombaton közös főzés, készülődés az Úrvacsora utáni közös ebédre. Hiába próbálom mutatni, hogy tudom állni a sarat...a pocakom elég nehéz már és fáradok. Amikor aludnom kellene nem tudok és amikor dolgoznom kellene, akkor jön a fáradtság ólomszárnyakon.
Közben a Kovács lányok meglepetése készül az udvaron...a fényképen egy hóanya látható hófiával ...a másik hófiú épp készülőben van:)
Este még maradt egy kevés idő a másnapi Úrvacsorai közösségre való készülésre is. Mindig várom ezeket az alkalmakat, noha tudom, milyen felelősséggel járnak. "Azért vizsgálja meg kiki magát..."Mégis a látható jegyek által Isten megerősít, szövetsége ismét megújul szívemben. Irántam való szeretete ismét szolgálatra buzdít. Amit mindenképp meg szeretnék jegyezni és alkalmazni az igehirdetés következtében, hogy akárcsak Ábrahám, én is Isten barátja lehessek...szeretném tenni azt, amit Ő parancsol (és mégis látom magamban az óembert, aki mindenképp vitézkedni akar, hogy ne azt tegyem, amit akarok!) Ugyanakkor fel szeretném számolni a szívemben levő hitetlenséget. Szeretnék Istenre tekinteni, hitben járni, amikor Isten ígéretei hihetetlennek, távolinak tűnnek számomra. Lenyűgöz az a szeretet, amivel Isten Sárához lehajol az ő hitetlenkedésében, amellyel szívében Isten gyermekáldással kapcsolatos ígéretére válaszol. Én is valaha nevettem, hitetlenkedő, sárai nevetéssel, amikor arra gondoltam, hogy Isten családdal áldhat meg...és akárcsak Sára életében, Isten a hitetlenkedő nevetésem az öröm nevetésévé változtatta.
Az úrnapi közös ebédnél nem lehettem végig a testvérekkel, de egy rövid pihenő után visszatértem. Ezen a napon ismét tapasztalhattam, hogyan támaszkodhatok Istenre, amikor erőtelen vagyok. Az ebéd és a bibliaóra után gyermekalkalom volt. Nem gondoltam, hogy bármire is képes leszek, de áldom Istent, amiért ebben a helyzetemben sem hagyott cserben, sőt bőségesen megáldott a kellő időben úgy lelki frissességgel, mint fizikai erővel.

"Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja."-Ézsaiás 40:29