2015. február 7., szombat

A betörőtől küldött ajándék

" Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda mindent megemészt.
Éjszaka tolvajok jönnek el hozzád, elvisznek mindent, amit összegyüjtöttél"-énekeltük Pintér Béla dalát a gyerekekkel az autóban, 3 perccel azután, hogy tudomást szereztünk a betörésről.
A három percre azonban szükség volt...az emésztéshez. Az ijedtségtől lebénulva ültünk...aztán hirtelen észbe kaptam látva a gyerekek rémületét.
-Gyerekeim, van egy jó hírem: ahhoz, amit Jézus készített az Őt szeretőknek, egy ujjal sem nyúlt hozzá a tolvaj, mert nem is teheti!
Közben kijöttek a rendőrök és megtudtuk, hogy a szomszéd lakásba is betörtek. Ők épp ünnepelték az új pocaklakót egy étteremben, amikor betörtek hozzájuk. A hatalmas kutyájukat aznap vitték el és a nagy öröm közt elfelejtették bekapcsolni a riasztót.
A rendőrök nagyon sokáig voltak nálunk. Fényképeztek, beszélgettek. A jó öreg ujjlenyomatvétel, vagy képzett német juhászkutyák bevetése már elavult dolog...és amint később megtudtuk, a büntetés is, mert a "szegény" tolvajnak, rablónak, betörőnek nem lehet csak úgy az életébe gázolni. Emberi jogai vannak. Hirtelen rádöbbentem, hogy a bűn még a törvényhozó szerveket is mennyire megrontotta. A humanista gondolkodás mindenre rányomta bélyegét. Nevetséges, hogy börtönt kapnék, ha egy homoszexuálisnak megmondanám, bűn amit tesz és ő ezért beperelne. De egy tolvaj, ha "csak" szétnéz a lakásomban, vagy akár vagyonnyi értéket lop el, szabadlábon lehet, mert "szegény" miből fizessen...és a börtönben az összkomfortot az állam nem szívesen állja egy ilyen "apró-cseprő" ügyért. "Lehetséges" hogy minden ott kezdődött, hogy az emberek kizárták életükből, az iskolákból, sőt a templomokból Istent?
A férjem bejelentette, hogy a nappaliban levő lap-top, amelyet elsősorban a gyerekek oktatásában használtam, eltűnt. Néhány perc múlva pedig érkezett a lap-toppal.
-Megvan!-kiabálta be az autó ablakán. Az egyik rendőr találta meg a hintán. Napok óta esett az eső, így a gép csuromvizes volt, de a rendőrök ragaszkodtak ahhoz, hogy beindítsuk, hadd tudják jegyzőkönyvbe venni, működik-e. Azt hiszem, nem kell leírnom, hogy működött-e vagy sem...
Nos, a rendőröket valahogy meggyőzte a férjem, hogy bemehessünk lakásunkba, mert kinnt az autóban elég hideg volt...bennt még hidegebb, mert egy hete nem voltunk itthon és másfél napja az ablak meg az emeleti teraszajtó nyitva állt.
A lakásba belépve nem várt olyan felfordulás, amire számítottunk. A tolvaj összejárta a házat, egyértelmű volt, hogy ékszereket keresett, pénzt, értékes dolgokat. De nekünk nem hiányzott semmink, egy régi telefont leszámítvaa. A rendőrök nem hittek a fülüknek.
-A plazma tévéket sem vitték el?
-Nem.-válaszolta férjem
-Nem is rongálták meg?
-Nem.
-Hogy lehet ez?
-Mert sem plazma, sem hagyományos tévénk nincs.
-Na és a felesége ékszerei? Azok megvannak?
-Igen, az összes megvan.
-De kérdezze meg a feleségét, nem hiányoznak-e az arany ékszereiből.
-Nem kell megkérdeznem, mert a jegygyűrű az ujján van és ennél több arany ékszere nincs.

A rendőrök csodálkoztak. A szomszéd házból ugyanis egy vagyont vittek el. De hát nekünk nem volt vagyonunk...A rendőrök tehát nyilvántartásba vették a használhatatlan lap-topot és elmentek. A férjemnek még be kellett mennie a rendőrségre én meg lefektettem a gyerekeket. Elmeséltem nekik egy történetet egy misszionáriuról, akit ki akartak rabolni ám mikor megközelítették a házat, 13 felfegyverzett katona őrködött a ház körül. Később kiderült, hogy 13 testvér imádkozott érte azon az éjszakán. Elolvastam a 91. zsoltárt is. Aztán imádkoztunk és a gyerekek elaludtak...és a férjem is. Én meg az éjszaka csöndjében remegni kezdtem. Olyan titokzatos és félelmetes volt ez az egész. Úgy éreztem, a rettegés átszorít és innen nincs menekülés: Hol lelhetek nyugalmat, ha az a ház, ahol eddig megnyugodhattam, már nem menedék? És ha ilyen veszélyes ez az élet, mi lesz gyermekeinkkel? Szörnyű éjszakám volt.
Másnap feladataim végzése közben gyakran le kellett ülnöm nyitott Bibliám elé. Még mindig a 91. Zsoltárt olvastam. Néhány igeversen megakadt a szemem és a gondolatom:

"Azt mondom az Úrnak: én OLTALMAM, VÁRAM, ISTENEM, Ő benne bízom."-91:2
"Tollaival fedez be téged és szárnyai alatt lesz OLTALMAD. PAJZS és PÁNCÉL az Ő HŰSÉGE."-91:4 
"Mert azt mondtat te: Az Úr az én OLTALMAM, A Felségest választottad a te HAJLÉKODDÁ, 
nem illet téged a veszedelem és csapás nem közelget a te sátorodhoz."-91: 9-1o

Az Úr lehet az én hajlékom, váram, oltalmam. Van HAJLÉKOM! Olyan, ahová nem törhetnek be, ahol, vagy inkább Akinél tejes nyugalmat találhatok. Rögtön eszembe jutott a 139. Zsoltár 5. verse is:
" Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet." Micsoda védelem. Aznap, amikor kimentünk a gyerekekkel, próbáltam elképzelni mindhárom gyereket ebben a védelemben. Megnyugtató volt.
Hétfőn (a betörés feltehetően péntek éjszaka történt és mi szombaton érkeztünk haza) takarítás közbenmegakadt a szemem az asztalon fekvő lap-topon, amit emberileg azért hagyhatott itt a tolvaj, mert nem volt aksi benne. Én Isten kezét láttam az egészben, mint a betörésben is. Isten engedte meg a betörőnek, hogy bejöjjön...és ezt Isten céllal tette. Ugyanakkor Isten "parancsolta meg" a betörőnek, hogy jóllehet kivitte a házból a gépet, de ne vigye a kerten kívül. Vajon miért?-tűnődtem. Isten mindent céllal tesz. Jóllehet eső verte és vizesen el volt indítva én mégis kipróbálom...
A gép elindult. A gyerekek újjongtak, örültek Isten hatalmas csodáján. Hálát adtunk majd a gyerekek megnézték a Jézus csodái c. rajzfilmet, alkalomhoz illően:) A lap-topon pedig ezentúl egy matrica hirdeti, hogy soha ne feledjük el a történteket:
"Mert az Istennél semmi sem lehetetlen."-Lukács 1:37 
A tolvaj több mindent hozott, mint amit elvitt. Persze, nem ő volt az adakozó...tőle csak küldték. Isten küldte. Küldött forróságot életembe, csak Belé kapaszkodó hitet, buzgó családi áhítatokat, komoly imákat, egymás értékelését, a Tőle jövő védelembe való kapaszkodást...
Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsődég!

2014. március 3., hétfő

Izraeli csokit ettünk

Ez volt életem legfincsibb csokija, mivel a zsidókhoz fűzödő érzelmeim még finomabbá tették. A gyerekeknek is nagy élmény volt a csoki majszolása, mikor megtudták, hogy "Jézus hazájából" érkezett hozzánk a finomság

2014. február 28., péntek

Életemet kitölti a gyerekeinkkel való foglalkozás, a háztartás vezetése, a férjemmel való idő töltése, a kertben való tevékenykedés. Isten nagy kegyelme az, hogy szeretem végezni feladataimat. Az, hogy a gyermekek itthon vannak és együtt tanulunk, nem teher számomra, hanem áldás. A leglehetelenebb csínytevéseik ellenére sem várom, hogy felnőjenek. Élvezni akarom az élet e periódusát maximálisan. Persze van, amikor ezt az elhatározásomat folyamatosan ismételgetnem kell megamban...Amikor a legkisebb gyereknek épp a foga bújik és nem sokat alszunk éjszaka, már a reggeli elindulás nem a megszokott...oda a kora reggeli felkelésem, a csend, amelyben a szívem Istenhez kiált és amelyben meghallhatom Szavát. A reggeli is csúszik...már az ebédnek kellene készülnie, de én még a reggeli maradványokat mosogatom, pakolom...ilyenkor nő a feszültség bennem. Egyszerűen azért, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy szerettem volna. Itt szoktam határozottan leállítani magam, hálát adni azért, ami van és törekedni arra, hogy még élvezetesebben, örömtelibben teljen a tanulás a gyerekekkel...
Feleségnek lenni és anyának lenni a legcsodálatosabb feladat, amit Isten egy nőnek szánhat...csak használni kell azokat az eszközöket, amelyeket Isten e feladat betöltésére rendelt. Szánni időt az Istennel való együttlétre, törekedni a békességre, a csendben való maradásra...tanulni a mások javára való lemondást

2014. február 21., péntek

Úgy döntöttem

megkönnyítem az életem azáltal, hogy selejtejtezek holmijaink között. Így hozzá is láttam. Kezdtem saját ruhatárammal, majd folytattam a gyerekekével, következtek a játékok...és még hátra van néhány dolog. Miután kipakoltam ruháim közül azokat, amelyeket csak tartogattam, de nem hordtam, szépen megürült a szekrényem. Nagy segítség volt a rend megvalósításában még az ilyen-olyan kacatok kiselejtezése, amelyekkel a gyerekek nem játszottak, csak mindig hányódtak a ház valamelyik zugában. Kiselejteztem néhány eltört játéktartó dobozt, sőt még az emeleti felmosóvödröt is. Láthatóan ürül a lakás, kevesebb feladat vár rám a fölösleges dolgokkal való bíbelődésben...csak a kimosott ruhák kupaca várja mindig, hogy összefogjam őket és helyére pakoljam:)

2013. augusztus 2., péntek

Rögtönzött kirándulás a lupényi Straja-ra

Háttérben a Vulkán hegység


Séta a sípályán


A lányok végig tartották a frontot, 

örömmel mászkáltak , nem nyafogtak, 

nem voltak fáradtak 



A pasasok azonban nehezen vették a kanyart


Szemben ismét a Vulkán hegység látható


Júniusi hócsatát is rendezhettünk volna...


2013. június 15., szombat

Az elmúlt héten csütörtöktől magyar nyelvű evangélizációs alkalmakat szerveztünk szombatig. Péntektől vendégünk volt a Szász család, Kolozsvárról. A tagok és szimpatizánsok teljes gőzzel besegítettek a tennivalók végzésébe-mint más alkalmakkor is. Az Úr napján együtt Úrvacsoráztunk, majd közösen ebédeltünk.
Ezen a héten román nyelven zajlik az evangélizációs sorozat.
Április végétől betegeskedtünk kb. egy hónapon át: egyik betegség jött, a másik ment: Anna vizeletfertőzésével kezddött, aztán egy hosszas, intenzíven jelentkező csalánkiütés(még most is kijön egy-kettő, amikor állati eredetű ételből többet eszenk), nátha majd Izsák esett neki a lépcsőnek és ütötte meg a halántékát ott, ahol születésétől kezdve egy barna folt, bemélyedés volt. Harmadnapra (persze az Úr napjára) begyulladt az ütés körül és bedagadt a szemhéja is. Én ezekben a napokban tanulgattam Istenre bízni családtagjaim. Az egyik Úr napján, a harcaim hevében rábukkantam egy könyvre, amely sokat segített:
Consiliere la masa din bucatarie, amelyet Muriel Cook és Shelly Cook Volkhardt írtak. Román nyelven az Agape kiadónál jelent meg. Csodálatos könyv, amely Istenre mutat.
Közben kertészkedtem is....Ez az első év, amikor nem csupán elvetettem a magokat, hanem volt valamicske időm a gyomlálgatásra is. Napirenden a saláta takarítása, főzése és fagyasztása van. A gyerekek nagyon szeretik a "reformosított" salátalevesem. Általában repetáznak, amikor ez a menü.
Most megújulva kezdtem hozzá ismét az Életnek...Szeretném még inkább Istenre bízni magam, még inkább Rá hagyatkozni és elhinni: minden ami történik, az Ő akaratából van, sőt mi több, az én, a mi javunkra van.