2009. március 9., hétfő

Isten szolgálatában, egy bányavárosban...

Néhány szót arról a helyről, amelyet Isten választott számomra és ahová férjem hozott 2008 májusában. Bárcsak eszköz lehetnék Kezében és használna az Ő dicsőségére...

Vulkán (Zsilyvajdejvulkán)

Petrozsénytól 12 km-re délnyugatra, Dévától 110 km-re délkeletre, a megye déli részén, a Nyugati-Zsil folyó völgyében, a Retyezát, a Páring és a Vulkán hegység lábánál fekszik.

A Zsilyvajdejvulkán elnevezés az egykori Oláhzsij (a Zsil folyó), Vajdej pásztorfalu és a Vulkán-szoros mellett 1773-ban létrejött Vulkán határőrtelep nevének összetételével keletkezett.

Két házcsoportból, Krevediából és Vajdejből alakult ki. Feketekőszén-telepeit 1788-ban Landau osztrák tábornok katonái fedezték fel. Éjszaka a tábornok a legenda szerint meggyújtatta a felfedezett szenet, mire a közeledő török sereg menten meghátrált a hatalmas tábornak vélt látványtól.

1850-ben a brassói Hoffmann cég szerzett a területre koncessziót és 1859-ben kezdte el a kitermelést. Várossá 1954-ben, municípiummá 2003-ban nyilvánították. 1966 után hozzácsatolták Zsilykorojesdet.

Fontosabb gazdasági ágazatok a városban: bányászat, kereskedelem, textilipar, faipar.

2002-ben 27.577 volt a népesség, amely a következőképp oszlott meg nemzetiség és vallás szerint:

  • 25 153 (91%) volt román és 2128 (8%) magyar nemzetiségű; 22 589 ortodox, 2176 római katolikus, 1129 református, 614 pünkösdista és 201 görög katolikus vallású. Ma már román baptisták is vannak (nem tudom pontosan a tagok számát) és Isten kegyelméből egy kis Magyar Református Presbiteriánus Gyülekezet is, nyolc taggal…
Hírességek

  • Itt született 1875 október 22-én Csiki Ernő entomológus.
  • Itt született 1909-ben Horia Stanca zenetörténész.
  • Itt született 1911 január 25.-én Pius Brânzeu orvos, a Román Akadémia tagja.
  • Itt dolgozott római katolikus kántortanítóként 1920-1921-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató.
  • Itt született 1926-ban Kovács Apollónia nótaénekes.


Fájdalmas látni, hogy az ortodox vallás mennyire megkötözi az embereket, mégis talán az itt élő románság sokkal fogékonyabb Isten igéje iránt, mint szülővárosomban, Székelykeresztúron és környékén az unitarianizmus fertőjében fetrengő “konok” székelység. Református Presbiteriánus Gyülekezetünkben hetente kétszer tartunk imaközösséget, így minden héten egyszer könyörgünk az itt élő magyarokért és románokért is. Mivel rendszeresen vannak magyar alkalmak, elsősorban azért imádkozunk, hogy használjon Isten bennünket a még meg nem tért magyarok életében. Adjon bölcsességet és bizonyságtevő lelkületet elérni, megtalálni őket, foglalkozni velük. Azonban a szívemen van az itteni románság sorsa is. Mivel a legtöbben ortodox vallásúak, hatalmas terhek vannak rájuk aggatva és a menny kapuja ezáltal be van zárva előttük. (Persze, emberileg szólok, hisz Isten előtt minden lehetséges!) Jó lenne ha az Úr könyörülne és egy hitvalló román gyülekezet jönne létre, az Ő kegyelméből. És hát “annyira szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont” … Isten ide helyezett és szeretem is...de soha nem fogok megfeledkezni Székelykeresztúrról és környékéről, a kis Nyikó menti falvakról…Bárcsak világosság ragyogna ott is…több és egyre több.