2015. február 7., szombat

A betörőtől küldött ajándék

" Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda mindent megemészt.
Éjszaka tolvajok jönnek el hozzád, elvisznek mindent, amit összegyüjtöttél"-énekeltük Pintér Béla dalát a gyerekekkel az autóban, 3 perccel azután, hogy tudomást szereztünk a betörésről.
A három percre azonban szükség volt...az emésztéshez. Az ijedtségtől lebénulva ültünk...aztán hirtelen észbe kaptam látva a gyerekek rémületét.
-Gyerekeim, van egy jó hírem: ahhoz, amit Jézus készített az Őt szeretőknek, egy ujjal sem nyúlt hozzá a tolvaj, mert nem is teheti!
Közben kijöttek a rendőrök és megtudtuk, hogy a szomszéd lakásba is betörtek. Ők épp ünnepelték az új pocaklakót egy étteremben, amikor betörtek hozzájuk. A hatalmas kutyájukat aznap vitték el és a nagy öröm közt elfelejtették bekapcsolni a riasztót.
A rendőrök nagyon sokáig voltak nálunk. Fényképeztek, beszélgettek. A jó öreg ujjlenyomatvétel, vagy képzett német juhászkutyák bevetése már elavult dolog...és amint később megtudtuk, a büntetés is, mert a "szegény" tolvajnak, rablónak, betörőnek nem lehet csak úgy az életébe gázolni. Emberi jogai vannak. Hirtelen rádöbbentem, hogy a bűn még a törvényhozó szerveket is mennyire megrontotta. A humanista gondolkodás mindenre rányomta bélyegét. Nevetséges, hogy börtönt kapnék, ha egy homoszexuálisnak megmondanám, bűn amit tesz és ő ezért beperelne. De egy tolvaj, ha "csak" szétnéz a lakásomban, vagy akár vagyonnyi értéket lop el, szabadlábon lehet, mert "szegény" miből fizessen...és a börtönben az összkomfortot az állam nem szívesen állja egy ilyen "apró-cseprő" ügyért. "Lehetséges" hogy minden ott kezdődött, hogy az emberek kizárták életükből, az iskolákból, sőt a templomokból Istent?
A férjem bejelentette, hogy a nappaliban levő lap-top, amelyet elsősorban a gyerekek oktatásában használtam, eltűnt. Néhány perc múlva pedig érkezett a lap-toppal.
-Megvan!-kiabálta be az autó ablakán. Az egyik rendőr találta meg a hintán. Napok óta esett az eső, így a gép csuromvizes volt, de a rendőrök ragaszkodtak ahhoz, hogy beindítsuk, hadd tudják jegyzőkönyvbe venni, működik-e. Azt hiszem, nem kell leírnom, hogy működött-e vagy sem...
Nos, a rendőröket valahogy meggyőzte a férjem, hogy bemehessünk lakásunkba, mert kinnt az autóban elég hideg volt...bennt még hidegebb, mert egy hete nem voltunk itthon és másfél napja az ablak meg az emeleti teraszajtó nyitva állt.
A lakásba belépve nem várt olyan felfordulás, amire számítottunk. A tolvaj összejárta a házat, egyértelmű volt, hogy ékszereket keresett, pénzt, értékes dolgokat. De nekünk nem hiányzott semmink, egy régi telefont leszámítvaa. A rendőrök nem hittek a fülüknek.
-A plazma tévéket sem vitték el?
-Nem.-válaszolta férjem
-Nem is rongálták meg?
-Nem.
-Hogy lehet ez?
-Mert sem plazma, sem hagyományos tévénk nincs.
-Na és a felesége ékszerei? Azok megvannak?
-Igen, az összes megvan.
-De kérdezze meg a feleségét, nem hiányoznak-e az arany ékszereiből.
-Nem kell megkérdeznem, mert a jegygyűrű az ujján van és ennél több arany ékszere nincs.

A rendőrök csodálkoztak. A szomszéd házból ugyanis egy vagyont vittek el. De hát nekünk nem volt vagyonunk...A rendőrök tehát nyilvántartásba vették a használhatatlan lap-topot és elmentek. A férjemnek még be kellett mennie a rendőrségre én meg lefektettem a gyerekeket. Elmeséltem nekik egy történetet egy misszionáriuról, akit ki akartak rabolni ám mikor megközelítették a házat, 13 felfegyverzett katona őrködött a ház körül. Később kiderült, hogy 13 testvér imádkozott érte azon az éjszakán. Elolvastam a 91. zsoltárt is. Aztán imádkoztunk és a gyerekek elaludtak...és a férjem is. Én meg az éjszaka csöndjében remegni kezdtem. Olyan titokzatos és félelmetes volt ez az egész. Úgy éreztem, a rettegés átszorít és innen nincs menekülés: Hol lelhetek nyugalmat, ha az a ház, ahol eddig megnyugodhattam, már nem menedék? És ha ilyen veszélyes ez az élet, mi lesz gyermekeinkkel? Szörnyű éjszakám volt.
Másnap feladataim végzése közben gyakran le kellett ülnöm nyitott Bibliám elé. Még mindig a 91. Zsoltárt olvastam. Néhány igeversen megakadt a szemem és a gondolatom:

"Azt mondom az Úrnak: én OLTALMAM, VÁRAM, ISTENEM, Ő benne bízom."-91:2
"Tollaival fedez be téged és szárnyai alatt lesz OLTALMAD. PAJZS és PÁNCÉL az Ő HŰSÉGE."-91:4 
"Mert azt mondtat te: Az Úr az én OLTALMAM, A Felségest választottad a te HAJLÉKODDÁ, 
nem illet téged a veszedelem és csapás nem közelget a te sátorodhoz."-91: 9-1o

Az Úr lehet az én hajlékom, váram, oltalmam. Van HAJLÉKOM! Olyan, ahová nem törhetnek be, ahol, vagy inkább Akinél tejes nyugalmat találhatok. Rögtön eszembe jutott a 139. Zsoltár 5. verse is:
" Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod kezedet." Micsoda védelem. Aznap, amikor kimentünk a gyerekekkel, próbáltam elképzelni mindhárom gyereket ebben a védelemben. Megnyugtató volt.
Hétfőn (a betörés feltehetően péntek éjszaka történt és mi szombaton érkeztünk haza) takarítás közbenmegakadt a szemem az asztalon fekvő lap-topon, amit emberileg azért hagyhatott itt a tolvaj, mert nem volt aksi benne. Én Isten kezét láttam az egészben, mint a betörésben is. Isten engedte meg a betörőnek, hogy bejöjjön...és ezt Isten céllal tette. Ugyanakkor Isten "parancsolta meg" a betörőnek, hogy jóllehet kivitte a házból a gépet, de ne vigye a kerten kívül. Vajon miért?-tűnődtem. Isten mindent céllal tesz. Jóllehet eső verte és vizesen el volt indítva én mégis kipróbálom...
A gép elindult. A gyerekek újjongtak, örültek Isten hatalmas csodáján. Hálát adtunk majd a gyerekek megnézték a Jézus csodái c. rajzfilmet, alkalomhoz illően:) A lap-topon pedig ezentúl egy matrica hirdeti, hogy soha ne feledjük el a történteket:
"Mert az Istennél semmi sem lehetetlen."-Lukács 1:37 
A tolvaj több mindent hozott, mint amit elvitt. Persze, nem ő volt az adakozó...tőle csak küldték. Isten küldte. Küldött forróságot életembe, csak Belé kapaszkodó hitet, buzgó családi áhítatokat, komoly imákat, egymás értékelését, a Tőle jövő védelembe való kapaszkodást...
Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsődég!