2009. szeptember 10., csütörtök

Megállítanám az időt,

ha tehetném. Tegnap jöttünk vissza Székelykeresztúrról és szüleim is jöttek. Jó velük együtt lenni. Néhány nap múlva ismét véget ér ez a különösen békés időszak...szüleim utaznak haza, a kisebbik lányunkra egy kis műtét vár...férjemre meg egy nagyobb. Néha összeszorul a torkom, a sírás fojtogat...s ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy félek. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"...bátorít az Úr. 

2009. szeptember 4., péntek

"Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit."Zsoltár 37:4

Ma volt egy kevés időm elmélkedni is, amíg a lányok aludtak a teraszon. Szeretek imádkozni, miközben a városunkat körülvevő hegyekben gyönyörködöm. Valóban megáldott az Úr. Persze, hogy ez mindig friss legyen és élő a szívemben, gyakran kell visszatekintenem az Úrral megtett utamra. És hát ez nem mindig könnyű. Néha azt érzem, hogy kötelet húz két erős csapat valahol mélyen bennem. Vagy, egy szólást idézve, olyan érzésem van, mintha "hajtana a tatár". Annyi feladat, tennivaló van és nem szeretném elhanyagolni a lelkemet sem.Van bőven tanulnivalóm ezen a téren.