Vulkáni napok

Gyülekezetünk is kapott egy asztalt, ahol Isten nagy kegyelméből úgy román, mint magyar nyelvű, ingyenes könyveket vehettek el az érdeklődők. Imádkozunk, hogy az elvetett magok kikeljenek és gyömölcsöt teremjenek.

Újra itthon

Különös, de vártam, hogy hazajöhessünk és újra a régi mederbe kerüljön az életünk.

A június végén kezdődő táborozásunk csodálatos volt. A gyermekek is szerették. Én meg csak ámultam, hogy milyen ügyesen bánnak a kisebbekkel a nagyobb gyerekek...inkább tinik. Programokat, kis előadásokat, foglalkozásokat szerveztek számukra.

A táborozás után a gyerekeink lebetegedtek és mire mindannyian kikászálódtak belőle, bizony eltelt több mint három hét. Ezt követően a hátgerincem mondta fel a szolgálatot...a gyógyszeres kezelés után hat nappal-amikor már azt hittem nagyjából meggyógyultam-ismét nem tudtam felkelni az ágyból, csak kúszva-csúszva. Mindezek ellenére Isten adott kellő erőt és örömet és sikerült-ha nem is az eltervezett módon-haladni a gyerekek fioglalkozásával.

Közben meglátogattuk a parajdi lepkeházat, a székelykeresztúri múzeumot, ahol a parasztházakat kedvelték leginkább a lányok. Izsáknak mindegy volt hol vagyunk, csak jókat szopizhasson és engedjem szabadon mászni a földön.

Augusztusban találkozhattunk a Csémy családdal...A találkozás izgalmában elfeledkeztem fényképeket készíteni...még ma is bánom. Nagyon. Pedig lett volna amit fényképezni. Úgy vélem elég könnyedén zajlott a gyerekeink közti barátkozás. A lányaink még egyet emeltek az amúgy is temperamentumos természetükön és hát szerepeltek. Jó volt látni, ahogy Rebeka vette a bátorságot és letelepedett gyurmázni az Csémy ikerpár egyike mellé...ma sem tudom, Dani volt-e, vagy Dávid. Számomra nagy öröm volt találkozni, még ha olyan rövidke időre is.

Jó volt találkozni sogórnőmmel is, aki, mint mindig, most is különös bábszínházzal lepte meg a gyerekeket. Otthoni, bőröndben lapuló kis bábszínház volt ez, ami még engem is felvillanyozott.

Meglátogatott Pavel Jutka testvérem is, akivel jó pár évvel ezelőtti találkozásainkkor nagyokat beszélgettünk, imádkoztunk. 

A lelkemre is szánhattam időt...sokkal többet, mint amit itthon megengedhetek magamnak. Voltak délutánok, amikor egy-egy órát keresztyén filmek nézésével töltöttem-persze amíg a gyerekek aludtak. Ilyenkor egy kicsit elrugaszkodtam a kis világomtól és olyan világba csöppenhettem bele, amelyből tanulhattam és amely hasznomra vált.

Annak örültem különösen, hogy Isten használt otthon emberek életében.

Közben itthon a háztetőt kicserélték, és a társam meg Csaba tata gyönyörű játszóteret készítettek. Hálásan köszönök testvéreknek, rokonoknak, barátoknak minden segítséget!