2012. december 17., hétfő

Eddig még nem gondoltam arra,

hogy az is kegyelem, hogy anyukám magához ölelt születésem után, táplált, hazavitt a kórházból és felnevelt apukámmal együtt. Nemrég hallottam egy, számomra elég megrázó, közelünkben történt esetet...innen indultak el gondolataim. 
Egy terhességének 5. hónapjában levő anyuka a speciális orvosi vizsgálatok után megtudta, hogy Dawn-szindrómás gyereket hord szíve alatt. "Természetesen" nem akarták vállalni és náhány apró tabletta bevétele után megállapították, hogy megállt a magzat szívhangja és beindították a szülést. Miután megszületett a még ki nem fejlődött magzat, sírt....SÍRT. 
-Vigyék el, nem akarom látni!-mondta az anyuka. 
Megrázó...
              Milyen kedves Istentől az, hogy gondoskodott szerető szülőkről. Milyen kedves Istentől, hogy én is
magamhoz ölelhettem újszülött kisbabáimat...mert a teljes romlottság életünknek e területére is érvényes...Csak az Ő kegyelme által voltam és vagyok képes helyesen szeretni gyermekeinket, gondoskodva róluk nap mint nap, figyelve szükségleteikre ha kell lemondások árán is...és folyamatosan tanulgatni Tőle ezt.  SDG!!