Karácsonyi alkalmak

Szombaton, 25.-én valamint az Úr napján, 26.-án délelőtt volt istentisztelet. Az Úrnapi bibliaóra családias volt. Énekeltünk, beszélgettünk. Örültem, hogy én is részt vehettem egy kicsit szabadabban. Szüleim gondjaira bízhattam lányainkat.

Tanulunk

A két kis könyvmoly...

Karácsony

Gyermekkoromban, amikor megtudtam, hogy nem angyal röpült be titkon hozzánk az ajándékokkal, szomorú voltam. Úgy emlékszem harmadik osztályos lehettem. Sokáig kérdezgettem édesanyámat, hogy valóban ők vásárolták az ajándékokat? Csalódtam bennük. Ilyen sokáig elhitetni velem, ami nem igaz...

Aztán zajlott az élet tovább, röpültek az évek a karácsonyokkal tova. Mindig vártam az ünnepeket, ám valahogy utána olyan szomorkás hangulatom volt. Az ünnepek elteltével ugyanis nem változott semmi, pottyantam vissza a hétköznapok szürke forgatagába és éltem tovább az életem. 2oo2 januárjában tértem meg...A következő évben ismét volt fenyőfa, ajándékok. Miközben anyukámmal akasztgattuk a csillogó-villogó díszeket a fára, összenéztünk, és szavak nélkül is értettük egymást. Ő is az Úr gyermeke volt már. Leültünk, néztük a fát és fölösleges csillogásnak láttuk csupán az egészet. Azóta nem volt nálunk különösebb karácsonyozás. Megértettem, hogy Krisztus születésének semmi köze ehhez az ünnephez.

Néhány éve, karácsony előtt egy nagyvárosi elmegyógyintézetbe látogattunk. Megdöbbentő volt az, amivel ott találkoztam. Amikor kiléptünk az épületből, és megpillantottam a szürkéskékes égőkkel ízlésesen díszített várost, még élesebb volt a kontraszt a karácsonyi csillogás-villogás valamint a valóság közt.

A gyülekezetben úgymond megtartjuk ezt az ünnepet, ami, a férjem megfogalmazása szerint "Isten szavának felajánlása a karácsonyi szabadnapok alatt". A gyermekalkalomra járó gyermekekkel Krisztus születéséről szóló énekeket és verseket tanulunk, énekelünk. Amíg iskolában tanítottam, addig is kihasználtam ezt az alkalmat arról, hogy beszélhessek nekik Jézusról, a célról, amiért az Atya elküldte Őt. Több osztályban kérdezték tőlem megdöbbenve, hogy én nem díszítek karácsonyfát? "Mindent szabad nekem, de nem minden használ"-válaszoltam. Ha annyira tetszik a feldíszített fenyő, megtehetem pl. május közepén is. Vajon miért nem említi a Szentírás Jézus Krisztus születésének időpontját? Azt viszont tudjuk, hogy a nyájat őrző pásztorok nem lehettek a szabad ég alatt a tél kellős közepén. Néhány napja töltöttünk le egy nagyon jó angol nyelvű könyvecskét az alábbi címről, Holidays or Holy Days ( Ünnepek vagy Szent napok) címmel:

http://www.gnmagazine.org/booklets/HH/

Az, hogy gyermekeinket nem fogjuk hazugságban tartani holmi fenyőfákkal röpködő angyalkák meséjével, már házasságunk elején megbeszéltük férjemmel. Fát sem készülünk díszíteni és különösebb ajándékozásra sem készülünk ezen a napon.

Amire én készülök, Krisztus születésének megünneplése céljából: újraértékelni életem, odaszánni ismét magam Neki és a hétköznapokban igyekezni arra, hogy kellő módon éljek az élet különböző területein, figyeljek bűneimre és vegyem fel a harcot minden egyes bűnnel, amely életemben jelen van...még akkor is, ha gyakran nehéz. Ez a célom, de ezt az elkövetkező év minden napján szeretném megtenni...Krisztus Uram születésének emlékére, hálából azért, mert értem is megszületett és vállalta a kereszthalált, s mert kegyelméből annyi áldást áraszt rám nap mint nap.

Az első román nyelvű Református Presbiteriánus Bibliaóra Vulkánban, amiért annyit imádkoztunk. Nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért. A magyar nyelvű Bibliaórák résztvevői leggyakrabban csak nők...

Ebédkészítés közben, míg a lányaim alszanak, néhány képet töltök fel a dec. 2.4-ig tartó evangélizációs alkalmakról, a vendégek ittlétéről, (az Úrvacsoraosztásról sajnos nem készült kép). Hiányoztak a Kovács lányok és Sára, ám örültünk Ferenc, Ilike, Júlia meg Zsigmond Laci ittlétének. A lányaink azóta is emlegetik a bátit(bácsit), Ilit meg Júúúcsit. A tagok, leendő tagok és a gyülekezet látogatói alaposan kivették részüket a munkából...mint MINDIG! Segítettek a gyülekezeti terem takarításában a rossz idő meg betegségeik ellenére is, sütöttek az evangélizációs alkalmakra, vendégeket fogadtak...és buzgón imádkoztak.

Nagyon hiányoltuk Pataki Irénke nénit, aki októberben halt meg (a hit szemeivel nézve:ment haza mennyei Atyjához). Beteges, idős néni volt (igyekszek képet keresni róla és feltölteni), aki buzgón imádkozott nem csupán közvetlen környezetéért. Hiszem, és hinni akarom, hogy már határtalanul boldog Istennél, Aki minden könnyet letörült szemeiről, ígéretei szerint.