Megállítanám az időt,

ha tehetném. Tegnap jöttünk vissza Székelykeresztúrról és szüleim is jöttek. Jó velük együtt lenni. Néhány nap múlva ismét véget ér ez a különösen békés időszak...szüleim utaznak haza, a kisebbik lányunkra egy kis műtét vár...férjemre meg egy nagyobb. Néha összeszorul a torkom, a sírás fojtogat...s ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy félek. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"...bátorít az Úr.