hétvégénk

A hétvégén a Kovács család látogatott meg. A péntek esti közös vacsoránál a 128. zsoltár jutott eszembe, amikor végignéztem a családon:

"Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az Ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! (Zsoltárok 128 1-4)

Szombaton közös főzés, készülődés az Úrvacsora utáni közös ebédre. Hiába próbálom mutatni, hogy tudom állni a sarat...a pocakom elég nehéz már és fáradok. Amikor aludnom kellene nem tudok és amikor dolgoznom kellene, akkor jön a fáradtság ólomszárnyakon.
Közben a Kovács lányok meglepetése készül az udvaron...a fényképen egy hóanya látható hófiával ...a másik hófiú épp készülőben van:)
Este még maradt egy kevés idő a másnapi Úrvacsorai közösségre való készülésre is. Mindig várom ezeket az alkalmakat, noha tudom, milyen felelősséggel járnak. "Azért vizsgálja meg kiki magát..."Mégis a látható jegyek által Isten megerősít, szövetsége ismét megújul szívemben. Irántam való szeretete ismét szolgálatra buzdít. Amit mindenképp meg szeretnék jegyezni és alkalmazni az igehirdetés következtében, hogy akárcsak Ábrahám, én is Isten barátja lehessek...szeretném tenni azt, amit Ő parancsol (és mégis látom magamban az óembert, aki mindenképp vitézkedni akar, hogy ne azt tegyem, amit akarok!) Ugyanakkor fel szeretném számolni a szívemben levő hitetlenséget. Szeretnék Istenre tekinteni, hitben járni, amikor Isten ígéretei hihetetlennek, távolinak tűnnek számomra. Lenyűgöz az a szeretet, amivel Isten Sárához lehajol az ő hitetlenkedésében, amellyel szívében Isten gyermekáldással kapcsolatos ígéretére válaszol. Én is valaha nevettem, hitetlenkedő, sárai nevetéssel, amikor arra gondoltam, hogy Isten családdal áldhat meg...és akárcsak Sára életében, Isten a hitetlenkedő nevetésem az öröm nevetésévé változtatta.
Az úrnapi közös ebédnél nem lehettem végig a testvérekkel, de egy rövid pihenő után visszatértem. Ezen a napon ismét tapasztalhattam, hogyan támaszkodhatok Istenre, amikor erőtelen vagyok. Az ebéd és a bibliaóra után gyermekalkalom volt. Nem gondoltam, hogy bármire is képes leszek, de áldom Istent, amiért ebben a helyzetemben sem hagyott cserben, sőt bőségesen megáldott a kellő időben úgy lelki frissességgel, mint fizikai erővel.

"Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja."-Ézsaiás 40:29