Már állnak

Rebeka november 9-én állt először fel, még nem volt egészen hét hónapos. Anna két héttel később. Isten nagy kegyelme, hogy szépen fejlődnek a lányok. Áldott legyen az Ő neve.

Az evangélizáció után ismét két lipómát távolítottak el férjem alkarjából. Mivel ezek kisebbek voltak, nem jelentettek akkora veszélyt. Mindenképp köszönjük az imatámogatást azoknak, akik hordoztak az Úr előtt.

A lányok elég nehezen bírták az utazást. Még mindig a kisebb bébihordójuk van. Néhány napja kezdtük keresni az autóba szerelhető, hátrahajthatós ülőkét. Jó állapotú turist is szívesen megvásárolnánk, vagy ha valakinek nincs már szüksége a sajátjára, azt is megvennénk. Szívesen vesszük a TE segítségedet is :)

A Kovács házaspár és Páll Tamás érkeztek meg az evangélizációs alkalmakat megelőző délután. Kovács Kálmán tartotta az alkalmakat csütörtök és péntek délután. Isten könyörüljön mindazokon, akik eljöttek és hallották hívogató Szavát...

Egyik Kovács házaspár ment, a másik érkezett:) a négy lánnyal...volt pesztra bőven, a mi lányaink is élvezték ezt a bőséget:)

Az evangélizációs sorozat után, az Úr napján Úrvacsoraosztásra gyültünk össze.




















eva

Hét hónaposan

Anna a kis csikis. Ő a kapcsolatra vágyóbb kettőjük közül...Rebeka lesz a leader, talán. Anna gyakrabban lesi Rebeka tekintetét, hogy egyet visíthasson neki. Rebekát egyéb dolgok érdeklik...hogyan lehet kimászni a kiságyból a nagyágyba, kikukucsolni az ablakon, ugyanis már november 9-e óta egyedül felhúzza magát álló helyzetbe és egyre több ideig tartja így magát, miközben kapaszkodik, sőt, már halad is...féltem a hátgerincét, de hiába ültetem le, kezdi újból.

Már egymással is kommunikálnak a lányok

Evangélizációs alkalmakra készülünk

December 3-5-ig evangélizációs alkalmak minden délután 17.00 órától magyar nyelven, 18.30 órától román nyelven a Vulkáni Presbiteriánus Gyülekezetben. Igehirdetők Kovács Kálmán és Kovács Ferenc valamint Zólya Csaba. Imádkozzatok kérlek az itt élő emberekért, akik még nem ismerik Krisztust, mint személyes Megváltójukat. Bárcsak ezek az alkalmak által megismerhetnék Őt és átadhatnák életüket Neki.

Félévesen

Hála legyen érte Istennek a lányok gyarapszanak úgy értelemben, mint testben. Az utóbi időben egyre gyakrabban kommunikálnak egymással...általában Anna a kezdeményező. Sikongnak egymásnak, Rebeka kukucs játékot játszik kistestvérével. Kis pöttömkék még de már mennyi mindennek a csírája ott rejlik bennük.

Egy hónap után

újra itthon. Áldott legyen az Úr, mert ismét erőt adott. Anna kis műtétén túl vagyunk, remélem nem lesz túl nagyszájó, amiért ilyen korán felvágták a nyelvét. Csaba műtéte komplikáltabb volt. Egy férfiököl nagyságú daganatot, hála az Úrnak csupán zsírcsomót, távolítottak el. A kórházból hamarabb engedték ki,így egy hét után befertőzödött...újra kórház. Úrnapján kellett ott lennie. Ezt a napot megelőző szombaton nagyon el voltam keseredve...valahogy azt éreztem, nem tudom ellátni feladataimat. Elmondtam Istenemnek és erőt kértem Tőle. Ismét áldani szeretném Őt. Azt gondoltuk csupán néhány napról lesz szó. Ám 10 napon át nyitott sebbel feküdt a kórházban a férjem, addig takarították a sebét. Ezután varrták össze, majd még 4 napig ellenőrzés alatt tartották bennt. Nos, mindezekben a napokban az Úr volt a segítségem. Erőt adott és örömmel tudtam végezni feladataim. Áldott legyen Isten neve!!!
Néhány kép a lányokról...

Öt hónaposan

Megállítanám az időt,

ha tehetném. Tegnap jöttünk vissza Székelykeresztúrról és szüleim is jöttek. Jó velük együtt lenni. Néhány nap múlva ismét véget ér ez a különösen békés időszak...szüleim utaznak haza, a kisebbik lányunkra egy kis műtét vár...férjemre meg egy nagyobb. Néha összeszorul a torkom, a sírás fojtogat...s ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy félek. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"...bátorít az Úr. 

"Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit."Zsoltár 37:4

Ma volt egy kevés időm elmélkedni is, amíg a lányok aludtak a teraszon. Szeretek imádkozni, miközben a városunkat körülvevő hegyekben gyönyörködöm. Valóban megáldott az Úr. Persze, hogy ez mindig friss legyen és élő a szívemben, gyakran kell visszatekintenem az Úrral megtett utamra. És hát ez nem mindig könnyű. Néha azt érzem, hogy kötelet húz két erős csapat valahol mélyen bennem. Vagy, egy szólást idézve, olyan érzésem van, mintha "hajtana a tatár". Annyi feladat, tennivaló van és nem szeretném elhanyagolni a lelkemet sem.Van bőven tanulnivalóm ezen a téren.  

Amíg én a két kis virágszálammal voltam elfoglalva, Ilona a gyülekezeti háznak kis virágoskertet varázsolt. Jó gyönyörködni benne, amikor a lányokkal pihenünk az udvaron. Köszi Ilona!

RebekAnna

Rebeka

és Anna

Ismét csak ennyire futja az időből. Sokáig nem volt netkapcsolat...jó volt. Legalább nem kísértett és figyelni tudtam a gyerekekre és a mindennapi teendők végzésére. Petra kedves! Valóban van tennivaló. Csaba nagyon sokat segít így van szabadidőm is és nem vagyok teljesen kimerülve. A két gyerekkel nem mertünk volna táborba menni. Mindig valamelyik külön figyelmet igényel. Anna az elején elég sokat sírt, valószínűleg a pocija fájt. Csaba volt a gyerektáborban és a munkatársi táborban. Én addig a gyerekekkel a szüleimnél voltam.

A fennti képen két és fél hónaposak. Most már nagyobbak, izegnek, mozognak. Rebeka kedvenc szórakozásai közé tartozik, hogy a kiságyában keresztbe fordul, kidugja két kis lábát a rácsokon. Nagyon élvez hasra fordulni, két kezecskéjével felnyomni magát, amennyire csak bírja és fejét jó magasra feltartani. Gyakran "bizalmas beszélgetéseket folytatunk", miközben szopik. Annácska nagy előszeretettel mászkál és hallatja a hangját: sikoltozik, gyakran madárkaként csicsereg. Még jelentkezem. Szeretnélek olvasni benneteket! Petra, rólatok hol találok képeket?

"Meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében."-Zsoltárok 81:8

Ez az igevers jutott eszembe vajúdás közben és kísért végig a szülésen. Akkor nem értettem miért pont ez...
Miután elmentünk itthonról egy estét töltöttünk otthon szüleimmel. Másnap vizsgálat az orvosnál. Egy nappal később néhány nap kivizsgálás a kórházban. Mivel a májfunkciós eredmények nem voltak a legjobbak, a néhány napból két hét lett...azaz a szülésig voltam bent. A kórházban a türelmetlenségemen kívül nem volt különösebb gondom. Nagyon jók voltak a körülmények, felújított kórterem hűtővel, zuhanyzóval és TV-vel. Ám a türelmetlenségem épp elég volt ahhoz, hogy nap mint nap felvegyem a harcot vele, hogy el tudjam fogadni ezt a helyzetet és a szülést s az azzal járó 1001 kérdést Isten kezébe tegyem. De naponta sikerült és győzhettem. Most utólag látom, mennyire kiváltság volt a szülés előtti kórházban eltöltött két hét. Fizikailag kipihenhettem magam, feltöltekezhettem Isten igéjével is. Minden nap gyönyörű napsütéses időben sétálhattam a kórház kis parkjában...ibolyaillat, virágzó fák, enyhe napsütés...
Hamarosan négy hónaposak a lányok...csodálom Isten munkáját, amikor rájuk nézek. Minden kis testrészük gondosan megformálva, miniatűr formában. És milyen ajándék maga az, hogy létezhetnek. Amikor vérzéssel bekerültem a kórházba, egy éjszakát töltöttem kétségek közt el, hogy vajon elveszítettem-e őket...és e mennydörgés rejtekében ott volt az Úr és meghallgatta kérésem. A magas láz következményeitől való félelemmel nyolc hónapon át harcoltam...és Isten e mennydörgés rejtekében is ott volt és meghallgatott. De minden apró részlet milyen gondosan el volt tervezve. Amikor az orvosom titokzatos módon átadott kolléganőjének a 38. héten, nem értettük miért történhetett ez. Ugyanakkor végig császármetszésre bátorítottak az itteni kórházban, amit szintén el szerettem volna kerülni. És Isten mindezek közt ott volt...rejtőzve volt ott, de tudott dolgainkról és meghallgatta kéréseinket. Sőt, apró részletekbe menően hallgatta meg és minden kéréseinket felülmúlva teljesült. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy mellettem legyen a férjem a vajúdás és szülés alatt, amit annyira szerettem volna. Ha esetleg itthon szülök, akkor igen, reménykedhettem volna...na de 350 km. távol.ságra Imádkoztam ezért az ügyért, de nem hittem, hogy megvalósulhat ez a kívánságom. És lám, ebben is meghallgatott az Úr és kérésünk szerint cselekedett, hatalma volt arra, hogy úgy rendezze a dolgokat, hogy ez is megvalósuljon. A férjem 15-én reggel készült hozzám...ezen a napon éjszaka elfojt a magzatvíz. Én pedig azonnal értesítettem őt és már indult is a kb. hat órás útra. Közben kiderült, hogy az egyetlen apás vajúdó már foglalt, valószínű nem lehet mellettem a férjem, még akkor sem, ha idejében megérkezik. Közben végignéztem egy asszonyka szülését...és még egy vajúdását...Teltek az órák...Közben az apás szülőszoba felszabadult, a kismamánál órákon át nem történt előrehaladás. Az apás szülőszoba barátságos kis hely volt pasztellszínekkel. A férjem néhány perc múlva érkezett. Érkezése után öt percre kezdődtek a fájások, így Atyámon kívül földi :) bátorítóm is volt.
Szeretném áldani Istent mindezért!

Isten kegyelméből újra itthon lehetünk. Köszönöm Petra érdeklődésed. Hála az Úrnak jól vagyunk, végezzük az ikrekkel járó feladatokat. Miután a kórházból kijöttünk, öt hétig szüleimnél voltam. Most már itthon vagyunk. Eljött velünk édesanyám Vulkánba is, hogy segítsen. Így könnyebb. Hamarosan bővebben beszámolok a távol töltött időről, a szülésről. Szeretnék írni arról, hisz annyira csodálatosan vezetett Isten ezen az úton is, hogy méltó a dicséretre.
A fenti képeken az új jövevények láthatók, Isten drága ajándékai: Zólya Rebeka és Anna. Rebeka április 15-én született délután 13 órakor. Anna ugyanezen a napon (természetesen:), délután 13.05 órakor.

Utazunk...

Hosszas imádkozás, gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy székelyföldre utazunk. Közben kiderült, hogy a kezelőorvosom személyes, elég súlyos problémái miatt nem tudott tovább vállalni. S ha már így történt, nem maradunk itt...egy volt kolléganőm (aki szintén első terhességgel ikreket szült) ajánlott egy orvosnőt Székelyudvarhelyen. Nos, nincs vesztegetni való időnk, hisz rohamosan közeledek terhességem 38. hetéhez. Holnap utazunk. Vegyes érzések kavarognak bennem...valószínű több ideig kell távol lennem férjemtől. A gyülekezet tagjaitól, ismerősöktől pedig még hosszabb ideig...nem szeretem annyira az ilyen fajta változásokat. Ám örülök, hogy szüleimmel tölthetek néhány hetet(de ne árulj el nekik, a holnapi találkozást meglepetésnek szántuk:). És remélem majd négyesben térhetünk vissza. Addig is áldjon meg benneteket az Úr. Sajnálom, hogy nem olvashatok önökről/rólatok...és én sem írhatok. Így, ha az Úr könyörül rajtunk, jelentkezem, ha visszatérünk.

Hitben vagy látásban???

Terhességem 36 hetében különös dolog történt...az eddigi orvosom, aki főorvos is, nem tudott fogadni a szokásos orvosi vizsgálaton, mivel sürgős műtéte volt. Egy új, kolleganőjéhez irányított át. Tegnap az orvosnő elmondta, hogy a főorvos teljesen átadott neki...Csak állok és nem értem. De lehet, ha nem is kell értenem. De van sejtésünk, hogy miért is történhetett mindez.
Itt a Zsil völgyén szabadon választhat az anya, hogy császármetszéssel vagy természetes úton szül. Tíz szülésből nyolc császármetszés. Tőlünk is megkérdezte az orvos...és mi, a Bibliára támaszkodva azt válaszoltuk, hogy a természetes utat választanánk, ha lehetséges. Az orvos akkor azt mondta, hogy lehetséges. A tegnap mondta el az orvosnő a természetes úton történő szülés kockázatait. Persze mi is tudtuk, hogy az ikerterhesség már alapjában véve veszélyeztetett terheség. Most kissé átverve érzem magam és bizonytalanság vesz körül...Ha mégis császármetszés a helyes megoldás, jövő héten lépek a 38. hétbe...és általában ebben az időszakban végzik. És ki fog mellettem lenni? Az eddigi kezelőorvos, aki valóban nagyon jó szakember, csak úgy átadott...és egy elég nem egyenes módon...és egy eléggé nem alkalmas időben (Ha ez legalább a hetedik hónapban történik, még van idő gondolkodni) egy frissen kikerült orvosnőnek. Nos, ez a látható oldal. De nem látásban, hanem hitben kell járnom. És, amint kiderült, elég nehezen megy az alkalmazása. Teljesen pánikba estem és alig vártam, hogy hazaérjek és jól kisírjam magam. Aztán, mint mindig, Istennél megnyugodtam. Milyen jó, hogy Ő érti ezeket a helyzeteket. Az Ő kezében van az élet és a halál is. Jó volt Nála megnyugodnom. Azért kérlek, ha az Úr gyermeke vagy, imádkozz értünk, Isten adjon bölcsességet, mit tegyünk ebben a helyzetben. Alaposan ránk ijesztettek. És nagyon szeretném, ha itt, ha máshol szülök, hogy mindkét magzatot épen ölelhessem magamhoz. És azt is szeretném, hogy bármi lesz is a vége, kimenetele, Isten neve dicsőüljön meg.

Még férek a bőrömben:)

A vulkáni gyülekezet és szimpatizánsok

Örülök, amikor Isten összegyűjt bennünket, hogy dicsérhessük Őt és megemlékezzünk Róla. Hetente két nap van alkalom Vulkánban felnőttek számára: szerdán és az Úr napján. Szerdánként nem mindenkivel találkozhatunk. Ilyenkor rendszerint kevesebben vagyunk. Ám nagy öröm az Úrnapi találkozás a testvérekkel, ismerősökkel. Egyre inkább tapasztalom ennek az Isten által elkülönített napnak az "édességét". Egyedülállóként az Úr napi délutánokat Istennel kettesben töltöttem, egy könyvbe bújva. Mostanában Isten egyre inkább tanítgat a mások fele irányuló szolgálatra és tapasztalhatjuk is ennek az áldását, örömét.

Terhességem 36. hetében

vagyunk. Isten könyörült és megóvott a vetéléstől és a koraszüléstől, jóllehet terhességem kezdete elég "viharos" volt. Isten kirendelte a segítségeket is. Ugyanakkor hálát adok Neki, amiért számomra is megadta napról-napra a szükséges erőt feladataim elvégzéséhez. Jó az Úr...valóban jó Ő! Áldott legyen ezért az Ő neve! SDG!

Esküvőnkre emlékezve...

Szász Attila presbiter testvérünk készítette e kis videót. Jó újra meg újra emlékezni, hogy Isten a házasságot mi célból is rendelte...ugyanakkor arra, hogy mit is fogadtunk meg azon a napon. És egyben feleleveníteni azt, hogy a másik ember ajándék számomra Istentől.

Isten szolgálatában, egy bányavárosban...

Néhány szót arról a helyről, amelyet Isten választott számomra és ahová férjem hozott 2008 májusában. Bárcsak eszköz lehetnék Kezében és használna az Ő dicsőségére...

Vulkán (Zsilyvajdejvulkán)

Petrozsénytól 12 km-re délnyugatra, Dévától 110 km-re délkeletre, a megye déli részén, a Nyugati-Zsil folyó völgyében, a Retyezát, a Páring és a Vulkán hegység lábánál fekszik.

A Zsilyvajdejvulkán elnevezés az egykori Oláhzsij (a Zsil folyó), Vajdej pásztorfalu és a Vulkán-szoros mellett 1773-ban létrejött Vulkán határőrtelep nevének összetételével keletkezett.

Két házcsoportból, Krevediából és Vajdejből alakult ki. Feketekőszén-telepeit 1788-ban Landau osztrák tábornok katonái fedezték fel. Éjszaka a tábornok a legenda szerint meggyújtatta a felfedezett szenet, mire a közeledő török sereg menten meghátrált a hatalmas tábornak vélt látványtól.

1850-ben a brassói Hoffmann cég szerzett a területre koncessziót és 1859-ben kezdte el a kitermelést. Várossá 1954-ben, municípiummá 2003-ban nyilvánították. 1966 után hozzácsatolták Zsilykorojesdet.

Fontosabb gazdasági ágazatok a városban: bányászat, kereskedelem, textilipar, faipar.

2002-ben 27.577 volt a népesség, amely a következőképp oszlott meg nemzetiség és vallás szerint:

• 25 153 (91%) volt román és 2128 (8%) magyar nemzetiségű; 22 589 ortodox, 2176 római katolikus, 1129 református, 614 pünkösdista és 201 görög katolikus vallású. Ma már román baptisták is vannak (nem tudom pontosan a tagok számát) és Isten kegyelméből egy kis Magyar Református Presbiteriánus Gyülekezet is, nyolc taggal…

Hírességek

• Itt született 1875 október 22-én Csiki Ernő entomológus.
• Itt született 1909-ben Horia Stanca zenetörténész.
• Itt született 1911 január 25.-én Pius Brânzeu orvos, a Román Akadémia tagja.
• Itt dolgozott római katolikus kántortanítóként 1920-1921-ben Domokos Pál Péter néprajzkutató.
• Itt született 1926-ban Kovács Apollónia nótaénekes.

Fájdalmas látni, hogy az ortodox vallás mennyire megkötözi az embereket, mégis talán az itt élő románság sokkal fogékonyabb Isten igéje iránt, mint szülővárosomban, Székelykeresztúron és környékén az unitarianizmus fertőjében fetrengő “konok” székelység. Református Presbiteriánus Gyülekezetünkben hetente kétszer tartunk imaközösséget, így minden héten egyszer könyörgünk az itt élő magyarokért és románokért is. Mivel rendszeresen vannak magyar alkalmak, elsősorban azért imádkozunk, hogy használjon Isten bennünket a még meg nem tért magyarok életében. Adjon bölcsességet és bizonyságtevő lelkületet elérni, megtalálni őket, foglalkozni velük. Azonban a szívemen van az itteni románság sorsa is. Mivel a legtöbben ortodox vallásúak, hatalmas terhek vannak rájuk aggatva és a menny kapuja ezáltal be van zárva előttük. (Persze, emberileg szólok, hisz Isten előtt minden lehetséges!) Jó lenne ha az Úr könyörülne és egy hitvalló román gyülekezet jönne létre, az Ő kegyelméből. És hát “annyira szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont” … Isten ide helyezett és szeretem is...de soha nem fogok megfeledkezni Székelykeresztúrról és környékéről, a kis Nyikó menti falvakról…Bárcsak világosság ragyogna ott is…több és egyre több.

hétvégénk

A hétvégén a Kovács család látogatott meg. A péntek esti közös vacsoránál a 128. zsoltár jutott eszembe, amikor végignéztem a családon:

"Mind boldog az, a ki féli az Urat; a ki az Ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! (Zsoltárok 128 1-4)

Szombaton közös főzés, készülődés az Úrvacsora utáni közös ebédre. Hiába próbálom mutatni, hogy tudom állni a sarat...a pocakom elég nehéz már és fáradok. Amikor aludnom kellene nem tudok és amikor dolgoznom kellene, akkor jön a fáradtság ólomszárnyakon.
Közben a Kovács lányok meglepetése készül az udvaron...a fényképen egy hóanya látható hófiával ...a másik hófiú épp készülőben van:)
Este még maradt egy kevés idő a másnapi Úrvacsorai közösségre való készülésre is. Mindig várom ezeket az alkalmakat, noha tudom, milyen felelősséggel járnak. "Azért vizsgálja meg kiki magát..."Mégis a látható jegyek által Isten megerősít, szövetsége ismét megújul szívemben. Irántam való szeretete ismét szolgálatra buzdít. Amit mindenképp meg szeretnék jegyezni és alkalmazni az igehirdetés következtében, hogy akárcsak Ábrahám, én is Isten barátja lehessek...szeretném tenni azt, amit Ő parancsol (és mégis látom magamban az óembert, aki mindenképp vitézkedni akar, hogy ne azt tegyem, amit akarok!) Ugyanakkor fel szeretném számolni a szívemben levő hitetlenséget. Szeretnék Istenre tekinteni, hitben járni, amikor Isten ígéretei hihetetlennek, távolinak tűnnek számomra. Lenyűgöz az a szeretet, amivel Isten Sárához lehajol az ő hitetlenkedésében, amellyel szívében Isten gyermekáldással kapcsolatos ígéretére válaszol. Én is valaha nevettem, hitetlenkedő, sárai nevetéssel, amikor arra gondoltam, hogy Isten családdal áldhat meg...és akárcsak Sára életében, Isten a hitetlenkedő nevetésem az öröm nevetésévé változtatta.
Az úrnapi közös ebédnél nem lehettem végig a testvérekkel, de egy rövid pihenő után visszatértem. Ezen a napon ismét tapasztalhattam, hogyan támaszkodhatok Istenre, amikor erőtelen vagyok. Az ebéd és a bibliaóra után gyermekalkalom volt. Nem gondoltam, hogy bármire is képes leszek, de áldom Istent, amiért ebben a helyzetemben sem hagyott cserben, sőt bőségesen megáldott a kellő időben úgy lelki frissességgel, mint fizikai erővel.

"Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja."-Ézsaiás 40:29