Ez az igevers jutott eszembe vajúdás közben és kísért végig a szülésen. Akkor nem értettem miért pont ez...
Miután elmentünk itthonról egy estét töltöttünk otthon szüleimmel. Másnap vizsgálat az orvosnál. Egy nappal később néhány nap kivizsgálás a kórházban. Mivel a májfunkciós eredmények nem voltak a legjobbak, a néhány napból két hét lett...azaz a szülésig voltam bent. A kórházban a türelmetlenségemen kívül nem volt különösebb gondom. Nagyon jók voltak a körülmények, felújított kórterem hűtővel, zuhanyzóval és TV-vel. Ám a türelmetlenségem épp elég volt ahhoz, hogy nap mint nap felvegyem a harcot vele, hogy el tudjam fogadni ezt a helyzetet és a szülést s az azzal járó 1001 kérdést Isten kezébe tegyem. De naponta sikerült és győzhettem. Most utólag látom, mennyire kiváltság volt a szülés előtti kórházban eltöltött két hét. Fizikailag kipihenhettem magam, feltöltekezhettem Isten igéjével is. Minden nap gyönyörű napsütéses időben sétálhattam a kórház kis parkjában...ibolyaillat, virágzó fák, enyhe napsütés...
Hamarosan négy hónaposak a lányok...csodálom Isten munkáját, amikor rájuk nézek. Minden kis testrészük gondosan megformálva, miniatűr formában. És milyen ajándék maga az, hogy létezhetnek. Amikor vérzéssel bekerültem a kórházba, egy éjszakát töltöttem kétségek közt el, hogy vajon elveszítettem-e őket...és e mennydörgés rejtekében ott volt az Úr és meghallgatta kérésem. A magas láz következményeitől való félelemmel nyolc hónapon át harcoltam...és Isten e mennydörgés rejtekében is ott volt és meghallgatott. De minden apró részlet milyen gondosan el volt tervezve. Amikor az orvosom titokzatos módon átadott kolléganőjének a 38. héten, nem értettük miért történhetett ez. Ugyanakkor végig császármetszésre bátorítottak az itteni kórházban, amit szintén el szerettem volna kerülni. És Isten mindezek közt ott volt...rejtőzve volt ott, de tudott dolgainkról és meghallgatta kéréseinket. Sőt, apró részletekbe menően hallgatta meg és minden kéréseinket felülmúlva teljesült. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy mellettem legyen a férjem a vajúdás és szülés alatt, amit annyira szerettem volna. Ha esetleg itthon szülök, akkor igen, reménykedhettem volna...na de 350 km. távol.ságra Imádkoztam ezért az ügyért, de nem hittem, hogy megvalósulhat ez a kívánságom. És lám, ebben is meghallgatott az Úr és kérésünk szerint cselekedett, hatalma volt arra, hogy úgy rendezze a dolgokat, hogy ez is megvalósuljon. A férjem 15-én reggel készült hozzám...ezen a napon éjszaka elfojt a magzatvíz. Én pedig azonnal értesítettem őt és már indult is a kb. hat órás útra. Közben kiderült, hogy az egyetlen apás vajúdó már foglalt, valószínű nem lehet mellettem a férjem, még akkor sem, ha idejében megérkezik. Közben végignéztem egy asszonyka szülését...és még egy vajúdását...Teltek az órák...Közben az apás szülőszoba felszabadult, a kismamánál órákon át nem történt előrehaladás. Az apás szülőszoba barátságos kis hely volt pasztellszínekkel. A férjem néhány perc múlva érkezett. Érkezése után öt percre kezdődtek a fájások, így Atyámon kívül földi :) bátorítóm is volt.
Szeretném áldani Istent mindezért!
Miután elmentünk itthonról egy estét töltöttünk otthon szüleimmel. Másnap vizsgálat az orvosnál. Egy nappal később néhány nap kivizsgálás a kórházban. Mivel a májfunkciós eredmények nem voltak a legjobbak, a néhány napból két hét lett...azaz a szülésig voltam bent. A kórházban a türelmetlenségemen kívül nem volt különösebb gondom. Nagyon jók voltak a körülmények, felújított kórterem hűtővel, zuhanyzóval és TV-vel. Ám a türelmetlenségem épp elég volt ahhoz, hogy nap mint nap felvegyem a harcot vele, hogy el tudjam fogadni ezt a helyzetet és a szülést s az azzal járó 1001 kérdést Isten kezébe tegyem. De naponta sikerült és győzhettem. Most utólag látom, mennyire kiváltság volt a szülés előtti kórházban eltöltött két hét. Fizikailag kipihenhettem magam, feltöltekezhettem Isten igéjével is. Minden nap gyönyörű napsütéses időben sétálhattam a kórház kis parkjában...ibolyaillat, virágzó fák, enyhe napsütés...
Hamarosan négy hónaposak a lányok...csodálom Isten munkáját, amikor rájuk nézek. Minden kis testrészük gondosan megformálva, miniatűr formában. És milyen ajándék maga az, hogy létezhetnek. Amikor vérzéssel bekerültem a kórházba, egy éjszakát töltöttem kétségek közt el, hogy vajon elveszítettem-e őket...és e mennydörgés rejtekében ott volt az Úr és meghallgatta kérésem. A magas láz következményeitől való félelemmel nyolc hónapon át harcoltam...és Isten e mennydörgés rejtekében is ott volt és meghallgatott. De minden apró részlet milyen gondosan el volt tervezve. Amikor az orvosom titokzatos módon átadott kolléganőjének a 38. héten, nem értettük miért történhetett ez. Ugyanakkor végig császármetszésre bátorítottak az itteni kórházban, amit szintén el szerettem volna kerülni. És Isten mindezek közt ott volt...rejtőzve volt ott, de tudott dolgainkról és meghallgatta kéréseinket. Sőt, apró részletekbe menően hallgatta meg és minden kéréseinket felülmúlva teljesült. Lehetetlennek tűnt számomra, hogy mellettem legyen a férjem a vajúdás és szülés alatt, amit annyira szerettem volna. Ha esetleg itthon szülök, akkor igen, reménykedhettem volna...na de 350 km. távol.ságra Imádkoztam ezért az ügyért, de nem hittem, hogy megvalósulhat ez a kívánságom. És lám, ebben is meghallgatott az Úr és kérésünk szerint cselekedett, hatalma volt arra, hogy úgy rendezze a dolgokat, hogy ez is megvalósuljon. A férjem 15-én reggel készült hozzám...ezen a napon éjszaka elfojt a magzatvíz. Én pedig azonnal értesítettem őt és már indult is a kb. hat órás útra. Közben kiderült, hogy az egyetlen apás vajúdó már foglalt, valószínű nem lehet mellettem a férjem, még akkor sem, ha idejében megérkezik. Közben végignéztem egy asszonyka szülését...és még egy vajúdását...Teltek az órák...Közben az apás szülőszoba felszabadult, a kismamánál órákon át nem történt előrehaladás. Az apás szülőszoba barátságos kis hely volt pasztellszínekkel. A férjem néhány perc múlva érkezett. Érkezése után öt percre kezdődtek a fájások, így Atyámon kívül földi :) bátorítóm is volt.
Szeretném áldani Istent mindezért!
Milyen csodalatos!
VálaszTörlés