2009. március 29., vasárnap

Utazunk...

Hosszas imádkozás, gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy székelyföldre utazunk. Közben kiderült, hogy a kezelőorvosom személyes, elég súlyos problémái miatt nem tudott tovább vállalni. S ha már így történt, nem maradunk itt...egy volt kolléganőm (aki szintén első terhességgel ikreket szült) ajánlott egy orvosnőt Székelyudvarhelyen. Nos, nincs vesztegetni való időnk, hisz rohamosan közeledek terhességem 38. hetéhez. Holnap utazunk. Vegyes érzések kavarognak bennem...valószínű több ideig kell távol lennem férjemtől. A gyülekezet tagjaitól, ismerősöktől pedig még hosszabb ideig...nem szeretem annyira az ilyen fajta változásokat. Ám örülök, hogy szüleimmel tölthetek néhány hetet(de ne árulj el nekik, a holnapi találkozást meglepetésnek szántuk:). És remélem majd négyesben térhetünk vissza. Addig is áldjon meg benneteket az Úr. Sajnálom, hogy nem olvashatok önökről/rólatok...és én sem írhatok. Így, ha az Úr könyörül rajtunk, jelentkezem, ha visszatérünk.

2 megjegyzés:

  1. Nalunk is mind az ot unokam Gyulafehervaron szuletett s nem Olteniaban.Menyeim is ferjuk nelkul voltak nalunk.Az Ur orizzen meg,adjon vezsely nelkuli,konnyu szulest.Izgatottan varom visszaterted harommagaddal.

    VálaszTörlés