2009. szeptember 10., csütörtök
Megállítanám az időt,
ha tehetném. Tegnap jöttünk vissza Székelykeresztúrról és szüleim is jöttek. Jó velük együtt lenni. Néhány nap múlva ismét véget ér ez a különösen békés időszak...szüleim utaznak haza, a kisebbik lányunkra egy kis műtét vár...férjemre meg egy nagyobb. Néha összeszorul a torkom, a sírás fojtogat...s ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy félek. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"...bátorít az Úr.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Adjon az Ur erot mindenre,ne csuggedj, hisz oly bator voltal eddig.
VálaszTörlésImádkozunk értetek!
VálaszTörlésHa elfogadod a tanácsomat, ne aggodalmaskodj! Egyszer, amikor nagyon betegek voltak a fiúk, az idegeskedéstől epevezeték-elzáródást kaptam. Hihetetlen fájdalommal járt hosszú ideig, és csak S. Misi lelkigondozása segített rajtam. Ne juss idáig, azt kívánom! Ne aggodalmaskodj!
A gyermeked is, a férjed is elsősorban az Úré, nem pedig a tiéd...
petra
Köszönöm Petra bátorításod és imáitokat is. Igyekszem nem aggodalmaskodni, hisz Urunk is erre bátorít, mégis meg kell látnom mennyire hitetlen vagyok ebben a helyzetben is. Van idő, amikor teljesen Istenre tudom bízni a dolgaim és ilyenkor boldog vagyok és nyugodt. Ám vannak sötétebb percek, amikor visszaveszem az Úr elé vitt dolgaimat és én próbálom megoldani azokat.
VálaszTörlésKaptunk Misitől levelet, hogy Csaba újból kórházban van. Imádkozunk érte, és érted is!
VálaszTörlésÁllj meg szilárdan a próba idején, Krisztusért kérlek!!!
Majd várjuk a híreket.
Petra