Néhány hete a közös imaolvasás alatt váratlanul így szólt a férjem:

-Na, én megyek.

-Hová?-néztem kérdőn rá.

-Költözöm.

Miután látta értetlenkedésem, viccesen hozzáfűzte:

-Megyek a tető ormára.- és nevetett.

Aztán visszaült és felolvasta az aznapi igeverset a példabeszédek könyvéből.

Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal és közös házban.



Ez csupán vicc volt,(legalábbis remélem, mert még a tető orma üres:) de valóban néha ok nélkül kedvetlen vagyok...vagy ha minden jól megy is, be-beugrik egy-egy helyzet a múltból, amin aztán lehet rágódni, amely persze szintén rányomja pecsétjét néhány percemre. Vagy ha nem a múlt, akkor a jövőbe kószáló gondolatok vonnak el feladataim végzésétől. Hát arra a következtetésre jutottam, hogy élni tudni kell:) És én meg szeretnék tanulni élni...fel is jegyeztem az elmúlt év során néhány gyakorlati lépnivalót magam számára.

1. Férjemtől tanultam: a mában kell élni és az aktuális feladatokra figyelni teljes gőzzel.

2. Nem kell a múltban elkövetett bűneimen keseregnem. Isten akarata az, hogy megbánjam és elhagyjam vétkeim. Ő kész megbocsátani. Ha valamit elrontottam életemben, hiába kesergek életem végéig amiatt, hisz ez a lajstrom napról-napra csak növekszik. A megoldás: Istenre vetni tereim és folytatni az utat Vele.

3. Igyekezzek áldás lenni mások számára. Luther felesége,Katharine mondta férjének: "Régen azon tűnődtem, vajon mi Isten terve velem. Ha csupán egy kis szeretetet és vigasztalást tudok adni egy olyan embernek, mint te vagy, boldog vagyok." (Kitty, My Rib, E. Jane Mall, 93.oldal)

4. Keressem életemben az Istentől kapott áldásokat és legyek hálás mindazért...a jónak idején éljek a jóval és örüljek annak.

5. A jövő az Úr kezében van. Kár aggodalmaskodnom azért, hogy mi lesz. Bízzam az Úrra dolgaim, bátran, mert Ő gondot visel rólam.

Könyörüljön az Úr, hogy ebben az évben e területeken előre tudjak haladni. Legyen Övé mindenért a dicsőség.