2011. január 28., péntek

Te támogatod az én sorsomat

gondolkodtam el néhány napja ezen az számomra jól ismert igeversen. Megnyugodtam, amint elképzeltem, milyen is, amint én ingadozom erre-arra, jobbra-balra, Isten meg támogat...támogatja sorsomat.
Másnap megtudtam, hogy méhemben egy hat hetes, almamag nagyságú magzatot hordok. Nagyon örültem Isten áldásának, de mégis rengeteg kérdés özönlött el...Mi másként terveztük. Eszembe jutottak az első terhesség próbái, nehézségei..Mi lesz, ha kórházba kerülök? Ki gondoskodik a lányokról? Aztán hozzáláttunk egy gyorstalpalós szoptatásról való leszoktatásnak. Már csak este kapnak egy-két hétig.
A férjem különös gondoskodással vesz körül...eddig is tette, de ez más...Rebeka lányunk rendszeresen puszilgatja a hasam, miközben mondogatja: kicsi baba. S csatlakozik Anna is.
Megnyugodtam hát fent említett igeversben...azaz Isten ígéretében. Ő velem lesz ezen a hosszú, ismeretlen, pocaknövögetős, titokban formálós úton...sőt Ő felügyel mindent. Akkor hát minek a sok aggodalom?

1 megjegyzés: