amióta a kis jövevény a pocakomban van. Idáig mintha kezdtem volna belejönni a feladatok végzésébe. Volt időm még kedvenc időtöltéseimre is:olvastam, naplót írtam. Most viszont csak aludnék és a rosszullétek miatt kissé lehangolt. Most látom igazán, eddig is kegyelem volt, hogy végezhettem feladataim...és ezután is abban bízom, hogy Isten kegyelme elég lesz. Ezáltal is tanítgat Isten, hogy "elég minden napnak a maga baja". Szüneteltetem a tervezgetéseim, hiszen csak rossz vége lenne, mivel nem tudom napirenden végezni az extra feladatokat. Így hálát adok Istennek, ha elvégezhetem a legszükségesebbeket: a lányokkal való foglalkozást, főzést és a takarítást(ez utóbbi nem mindig sikerül terv szerint).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése