2011. augusztus 2., kedd

Egy hónap otthon

2011 június 26-án érkeztünk haza szüleimhez. Az események nem úgy kezdődtek, ahogy elterveztem, de hát minden jó, ha a vége jó:) Nem sokat aludtam éjszakánként. Nem tudom a kavargó gondolataim miatt volt-e ez az álmatlanság vagy az álmatlanságom miatt jöttek a gondolatok. A növekvő pocakomra azonban mindent rá lehet fogni...még az álmatlan éjszakáimat is.
A 3o. héten voltunk ultrahangos vizsgálaton, amikor megerősítették, hogy fiúmagzatot hordok szívem alatt. Hála Istennek egyebet is renben találtak. Sajnos ez nem ment fel a néha-néha rámtörő aggodalmaktól: vajon egészséges lesz-e úgy mentálisan, mint fizikailag? Vajon szűlés közben nem lesz-e valami komplikáció? Egyáltalán hol fogok nszűlni és mikor? No, hát jó, hogy mindezt le lehet tenni Isten kezébe és aztán kezdőthet egy újabb felhőtlen, aggódásmentes periódus.
Szüleimnél a főzés az anyukám feladata volt, így több időm volt a lányokkal. Rengeteget olvastunk, játszottunk, festettünk, rajzoltunk, sétáltunk, hintáztunk, homokoztunk. Naponta többször is olvastam fel nekik. A zárba illő kulcs valamint a Beautiful Stories for Children c. könyvekből válogattam keresztyén történeteket. Ezenkívül ripityára olvastuk Marék Veronika Kippkoppról írott történeteit, kis meséket a Gőgös Gúnár Gedeon c. könyvből, Alfonz, a kis vakond történetei továbbra is kedvenc maradt.
Amikor időm volt olvasgattam a meglepően hasznos Fegyelmezz! Megéri! C. könyvet Dr. James Dobsontól. Kezdetben nagyon kerülgettem ezt a könyvet. Azt hiszem más címet adnék ennek a nagyon jó könyvnek. Kellemesen csalódtam, ugyanis nagyon jó, gyakorlatias módszereket ad a gyermekekkel való bánás különböző helyzeteire. A A gyerekszív pásztorolása c. Tedd Tripp által írott valamint a Ross Campell Életre szóló ajándék c. könyvekkel párhuzamban használva igazán hasznos könyv.
Belelapoztam az Óvónők kézikönyve c. könyvbe és itt is meglepően sok jó ötletre találtam. Esténként, Bibliaolvasás után elolvastam egy-egy fejezetet C.H.Spurgeon Üdvösség Isten ingyen kegyelméből c. könyvből.
Ottlétünk első heteiben elég gyakran volt esős idő, de tanulgattunk a lányokkal együtt ennek is örülni és maximálisan kihasználni annak előnyeit. Esőben is kivittem őket, beöltöztettem esőnadrágba, esőkabátba és gumicsizmába...aztán megengedtem nekik, hogy tapicskoljanak sárban, vízben. Hát persze, hogy élvezték! S így a szürke napok is örömtelibbé váltak mindannyiunk számára.

A lányoknak nagy élmény volt a keresztúri Múzeum állatait megnézni (kértem egy széket, arra álltak fel és hosszú ideig bámulták a hazánkban élő kitömött állatokat). A marosvásárhelyi állatkert meglátogatása azért izgalmasabb volt. Igaz, amire elérkeztünk az exotikusabb állatokhoz már jó meleg volt, úgyhogy a lányok is már fáradni kezdtek, az állatokból pedig egy zöld fű közt vagy épp egy fán levő csík látszott. Közben Rebekával ortopédushoz voltunk, ugyanis bokasüllyedése van. Tornáztatnia kell lábacskáit és speciális talpbetétet kell viselnie.

Élvezték a Molnár Zsuzsikával való locsizást az udvaron, ám amint az idő telt a két kisasszony kezdett kicsusszanni a kezemből. A sok új játék, élmény egészen kipenderítette őket a sodrukból. Pedig hát hála Istennek az utóbbi időben kezdjük learatni a biblikus, Isten általi fegyelmezés gyümölcseit.
Hát így telt a nyár első fele. Én közben számolgattam a napokat, hogy mikor találkozhatok újra a férjemmel...no meg a heteket, hogy mennyi idő múlva találkozom először kisfiunkkal. A szűlés gondolata elég gyakran félelemmel tölt el...azért fájdalmas dolog...de reménykedem!

Július 26-án éjszaka érkeztünk haza. Így most igyekszem ismét itthon állni a sarat. Kegyelem, hogy a kálciumhiány okozta végtagzsibbadások, meg a magnéziumhiány okozta lábikragörcsökön no meg a fáradékonyságon kívül nincs problémám. Olyan öreges tempóban, de elvégzem a rám háruló feladatokat. A délelőtti pörgés után már alig várom a pihenőt. (9-1o h. játszótér, 1o-11 h. az ebéd előkészítése, Bibliafoglalkozás no meg még tanulunk ezt+azt, 11-12 h. főzés, 12 h ebéd, 13 h. alvás. )

Néha bosszankodom a gyakori eső, meg a borús idő miatt, ám amikor jól belegondolok, akkor látom, hogy tulajdonképpen ez áldás számomra. Ebben a pocakos periódusban nagyon kényelmetlen lenne az a tikkasztó kánikula. Isten jobban tudja mire van szükségünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése