Különös, de vártam, hogy hazajöhessünk és újra a régi mederbe kerüljön az életünk.
A június végén kezdődő táborozásunk csodálatos volt. A gyermekek is szerették. Én meg csak ámultam, hogy milyen ügyesen bánnak a kisebbekkel a nagyobb gyerekek...inkább tinik. Programokat, kis előadásokat, foglalkozásokat szerveztek számukra.
A táborozás után a gyerekeink lebetegedtek és mire mindannyian kikászálódtak belőle, bizony eltelt több mint három hét. Ezt követően a hátgerincem mondta fel a szolgálatot...a gyógyszeres kezelés után hat nappal-amikor már azt hittem nagyjából meggyógyultam-ismét nem tudtam felkelni az ágyból, csak kúszva-csúszva. Mindezek ellenére Isten adott kellő erőt és örömet és sikerült-ha nem is az eltervezett módon-haladni a gyerekek fioglalkozásával.
Közben meglátogattuk a parajdi lepkeházat, a székelykeresztúri múzeumot, ahol a parasztházakat kedvelték leginkább a lányok. Izsáknak mindegy volt hol vagyunk, csak jókat szopizhasson és engedjem szabadon mászni a földön.
Augusztusban találkozhattunk a Csémy családdal...A találkozás izgalmában elfeledkeztem fényképeket készíteni...még ma is bánom. Nagyon. Pedig lett volna amit fényképezni. Úgy vélem elég könnyedén zajlott a gyerekeink közti barátkozás. A lányaink még egyet emeltek az amúgy is temperamentumos természetükön és hát szerepeltek. Jó volt látni, ahogy Rebeka vette a bátorságot és letelepedett gyurmázni az Csémy ikerpár egyike mellé...ma sem tudom, Dani volt-e, vagy Dávid. Számomra nagy öröm volt találkozni, még ha olyan rövidke időre is.
Jó volt találkozni sogórnőmmel is, aki, mint mindig, most is különös bábszínházzal lepte meg a gyerekeket. Otthoni, bőröndben lapuló kis bábszínház volt ez, ami még engem is felvillanyozott.
Meglátogatott Pavel Jutka testvérem is, akivel jó pár évvel ezelőtti találkozásainkkor nagyokat beszélgettünk, imádkoztunk.
A lelkemre is szánhattam időt...sokkal többet, mint amit itthon megengedhetek magamnak. Voltak délutánok, amikor egy-egy órát keresztyén filmek nézésével töltöttem-persze amíg a gyerekek aludtak. Ilyenkor egy kicsit elrugaszkodtam a kis világomtól és olyan világba csöppenhettem bele, amelyből tanulhattam és amely hasznomra vált.
Annak örültem különösen, hogy Isten használt otthon emberek életében.
Közben itthon a háztetőt kicserélték, és a társam meg Csaba tata gyönyörű játszóteret készítettek. Hálásan köszönök testvéreknek, rokonoknak, barátoknak minden segítséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése