hogy az is kegyelem, hogy anyukám magához ölelt születésem után, táplált, hazavitt a kórházból és felnevelt apukámmal együtt. Nemrég hallottam egy, számomra elég megrázó, közelünkben történt esetet...innen indultak el gondolataim.
Egy terhességének 5. hónapjában levő anyuka a speciális orvosi vizsgálatok után megtudta, hogy Dawn-szindrómás gyereket hord szíve alatt. "Természetesen" nem akarták vállalni és náhány apró tabletta bevétele után megállapították, hogy megállt a magzat szívhangja és beindították a szülést. Miután megszületett a még ki nem fejlődött magzat, sírt....SÍRT.
-Vigyék el, nem akarom látni!-mondta az anyuka.
Megrázó...
Milyen kedves Istentől az, hogy gondoskodott szerető szülőkről. Milyen kedves Istentől, hogy én is
magamhoz ölelhettem újszülött kisbabáimat...mert a teljes romlottság életünknek e területére is érvényes...Csak az Ő kegyelme által voltam és vagyok képes helyesen szeretni gyermekeinket, gondoskodva róluk nap mint nap, figyelve szükségleteikre ha kell lemondások árán is...és folyamatosan tanulgatni Tőle ezt. SDG!!
magamhoz ölelhettem újszülött kisbabáimat...mert a teljes romlottság életünknek e területére is érvényes...Csak az Ő kegyelme által voltam és vagyok képes helyesen szeretni gyermekeinket, gondoskodva róluk nap mint nap, figyelve szükségleteikre ha kell lemondások árán is...és folyamatosan tanulgatni Tőle ezt. SDG!!
Oh ez nagyon megrazo!
VálaszTörlés