Terhességem 36 hetében különös dolog történt...az eddigi orvosom, aki főorvos is, nem tudott fogadni a szokásos orvosi vizsgálaton, mivel sürgős műtéte volt. Egy új, kolleganőjéhez irányított át. Tegnap az orvosnő elmondta, hogy a főorvos teljesen átadott neki...Csak állok és nem értem. De lehet, ha nem is kell értenem. De van sejtésünk, hogy miért is történhetett mindez.
Itt a Zsil völgyén szabadon választhat az anya, hogy császármetszéssel vagy természetes úton szül. Tíz szülésből nyolc császármetszés. Tőlünk is megkérdezte az orvos...és mi, a Bibliára támaszkodva azt válaszoltuk, hogy a természetes utat választanánk, ha lehetséges. Az orvos akkor azt mondta, hogy lehetséges. A tegnap mondta el az orvosnő a természetes úton történő szülés kockázatait. Persze mi is tudtuk, hogy az ikerterhesség már alapjában véve veszélyeztetett terheség. Most kissé átverve érzem magam és bizonytalanság vesz körül...Ha mégis császármetszés a helyes megoldás, jövő héten lépek a 38. hétbe...és általában ebben az időszakban végzik. És ki fog mellettem lenni? Az eddigi kezelőorvos, aki valóban nagyon jó szakember, csak úgy átadott...és egy elég nem egyenes módon...és egy eléggé nem alkalmas időben (Ha ez legalább a hetedik hónapban történik, még van idő gondolkodni) egy frissen kikerült orvosnőnek. Nos, ez a látható oldal. De nem látásban, hanem hitben kell járnom. És, amint kiderült, elég nehezen megy az alkalmazása. Teljesen pánikba estem és alig vártam, hogy hazaérjek és jól kisírjam magam. Aztán, mint mindig, Istennél megnyugodtam. Milyen jó, hogy Ő érti ezeket a helyzeteket. Az Ő kezében van az élet és a halál is. Jó volt Nála megnyugodnom. Azért kérlek, ha az Úr gyermeke vagy, imádkozz értünk, Isten adjon bölcsességet, mit tegyünk ebben a helyzetben. Alaposan ránk ijesztettek. És nagyon szeretném, ha itt, ha máshol szülök, hogy mindkét magzatot épen ölelhessem magamhoz. És azt is szeretném, hogy bármi lesz is a vége, kimenetele, Isten neve dicsőüljön meg.
