Már egymással is kommunikálnak a lányok

Evangélizációs alkalmakra készülünk

December 3-5-ig evangélizációs alkalmak minden délután 17.00 órától magyar nyelven, 18.30 órától román nyelven a Vulkáni Presbiteriánus Gyülekezetben. Igehirdetők Kovács Kálmán és Kovács Ferenc valamint Zólya Csaba. Imádkozzatok kérlek az itt élő emberekért, akik még nem ismerik Krisztust, mint személyes Megváltójukat. Bárcsak ezek az alkalmak által megismerhetnék Őt és átadhatnák életüket Neki.

Félévesen

Hála legyen érte Istennek a lányok gyarapszanak úgy értelemben, mint testben. Az utóbi időben egyre gyakrabban kommunikálnak egymással...általában Anna a kezdeményező. Sikongnak egymásnak, Rebeka kukucs játékot játszik kistestvérével. Kis pöttömkék még de már mennyi mindennek a csírája ott rejlik bennük.

Egy hónap után

újra itthon. Áldott legyen az Úr, mert ismét erőt adott. Anna kis műtétén túl vagyunk, remélem nem lesz túl nagyszájó, amiért ilyen korán felvágták a nyelvét. Csaba műtéte komplikáltabb volt. Egy férfiököl nagyságú daganatot, hála az Úrnak csupán zsírcsomót, távolítottak el. A kórházból hamarabb engedték ki,így egy hét után befertőzödött...újra kórház. Úrnapján kellett ott lennie. Ezt a napot megelőző szombaton nagyon el voltam keseredve...valahogy azt éreztem, nem tudom ellátni feladataimat. Elmondtam Istenemnek és erőt kértem Tőle. Ismét áldani szeretném Őt. Azt gondoltuk csupán néhány napról lesz szó. Ám 10 napon át nyitott sebbel feküdt a kórházban a férjem, addig takarították a sebét. Ezután varrták össze, majd még 4 napig ellenőrzés alatt tartották bennt. Nos, mindezekben a napokban az Úr volt a segítségem. Erőt adott és örömmel tudtam végezni feladataim. Áldott legyen Isten neve!!!
Néhány kép a lányokról...

Öt hónaposan

Megállítanám az időt,

ha tehetném. Tegnap jöttünk vissza Székelykeresztúrról és szüleim is jöttek. Jó velük együtt lenni. Néhány nap múlva ismét véget ér ez a különösen békés időszak...szüleim utaznak haza, a kisebbik lányunkra egy kis műtét vár...férjemre meg egy nagyobb. Néha összeszorul a torkom, a sírás fojtogat...s ha őszinte vagyok magamhoz, be kell vallanom, hogy félek. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek"...bátorít az Úr. 

"Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit."Zsoltár 37:4

Ma volt egy kevés időm elmélkedni is, amíg a lányok aludtak a teraszon. Szeretek imádkozni, miközben a városunkat körülvevő hegyekben gyönyörködöm. Valóban megáldott az Úr. Persze, hogy ez mindig friss legyen és élő a szívemben, gyakran kell visszatekintenem az Úrral megtett utamra. És hát ez nem mindig könnyű. Néha azt érzem, hogy kötelet húz két erős csapat valahol mélyen bennem. Vagy, egy szólást idézve, olyan érzésem van, mintha "hajtana a tatár". Annyi feladat, tennivaló van és nem szeretném elhanyagolni a lelkemet sem.Van bőven tanulnivalóm ezen a téren.  

Amíg én a két kis virágszálammal voltam elfoglalva, Ilona a gyülekezeti háznak kis virágoskertet varázsolt. Jó gyönyörködni benne, amikor a lányokkal pihenünk az udvaron. Köszi Ilona!