Az első román nyelvű Református Presbiteriánus Bibliaóra Vulkánban, amiért annyit imádkoztunk. Nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért. A magyar nyelvű Bibliaórák résztvevői leggyakrabban csak nők...

Ebédkészítés közben, míg a lányaim alszanak, néhány képet töltök fel a dec. 2.4-ig tartó evangélizációs alkalmakról, a vendégek ittlétéről, (az Úrvacsoraosztásról sajnos nem készült kép). Hiányoztak a Kovács lányok és Sára, ám örültünk Ferenc, Ilike, Júlia meg Zsigmond Laci ittlétének. A lányaink azóta is emlegetik a bátit(bácsit), Ilit meg Júúúcsit. A tagok, leendő tagok és a gyülekezet látogatói alaposan kivették részüket a munkából...mint MINDIG! Segítettek a gyülekezeti terem takarításában a rossz idő meg betegségeik ellenére is, sütöttek az evangélizációs alkalmakra, vendégeket fogadtak...és buzgón imádkoztak.

Nagyon hiányoltuk Pataki Irénke nénit, aki októberben halt meg (a hit szemeivel nézve:ment haza mennyei Atyjához). Beteges, idős néni volt (igyekszek képet keresni róla és feltölteni), aki buzgón imádkozott nem csupán közvetlen környezetéért. Hiszem, és hinni akarom, hogy már határtalanul boldog Istennél, Aki minden könnyet letörült szemeiről, ígéretei szerint.

HIRDETÉS

Keressük a "Kicsi vagyok én" kazetta-, vagy CD sorozatot. Hol lehet megrendelni? Kérlek segítsetek, ha tudtok.

Kegyelem

" Előmbe jön az én kegyelmes Istenem" -59. Zsoltár 11-

Mostanában foglalkoztatnak Isten kegyelméről, irgalmáról való kijelentések a Bibliában. Ezeket próbálom keresgélni és gyüjtögetni és lelkemet táplálni. Az elmúlt napokban a fennt említett igevers indított el egy egész gondolatsort bennem, miközben körülölelt és kenegette lelkem.

Hétvégi buli

zavarta meg házunk csendjét. Termés ünnepét szervezték meg Vulkánban 17-19-ig. Mindent közelünkben szerveztek. A színpad tőlünk kb. 2oo méterre, három ringlispír tőlünk 100 méterre(mindez légitávolságba, mert hát dombon lakunk) Első nap jó korán megkezdődött a zene-bona, de mindez semmi nem volt a szombati bulihoz képest. Az ablakaink zörögtek és állva a lábunkkal, lefeküdve pedig a párnán étrezni lehetett a basszust. Nem vagyok jártas a "modern" zenei műfajokban, de azt hiszem techno zene dübörgött délután öt órától mérsékeltebben, fél héttől 11 óráig rettenetesen. Miközben a háttérben ment az értelmetlen dübörgés, az "előadók" bele-belebődültek a sötétségbe "Hai să facem gălăgie în Vulkan". Azaz Gyertek keltsünk zajt Vulkánban. Erre az irdatlan tömeg ordított, sikoltott. Harmadik nap aztán a ringlispíres sem hagyta magát...a színpadon ismét népzene volt, a ringlispíres pedig bőgette a disco zenét. Ez a zenei egyveleg sem volt valami szívderítő. Elég ideges voltam...aztán az én majdnem végtelen türelemmel rendelkező férjem lecsendesített, vagyis inkább folyamatosan csendesítgetett. Valóban alkalmazkodni kell minden helyzethez és nem engedhetjük, hogy bármi is elvegye belső békességünket. Ez pedig hozzáállásunktól függ leginkább. Aztán egy-egy nyugodtabb periódusomban szörnyen szántam az összegyült tömeget. Milyen üres lehet az életük, ha ilyen olcsó, semmitmondó dübörgés hallgatására özönlenek.