„A vidám elme jó orvosságul szolgál; 

a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”  

(Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. vers)

A fennt említett igeverset választottam ez évre vezérigémül. Emlékszem egyedülállóként gyakran keseregtem hol ezért, hol azért. Isten a társam mellett tanítgat arra, hogy ha nincs baj, ne keressek. Szeretném, ha olyan hangulat uralkodna otthonunkban, ahová szívesen tér haza a társam, ahol szívesen és boldogan játszanak, tanulnak, segítenek a gyermekek, ahová szívesen térnek be mások is. 

Ugyanakkor ennek megélésére úgy a mások életéből vett jó, mint a rossz példák motiválnak. Vannak ismerőseim, akiknek társaságában szívesen vagyok: örülnek, hálásak, meglátják másokban az értékeket és önmagukat nem helyezik mások fölé lekezelően viselkedve. Ismerek olyan embereket is, akik minden kicsiségért panaszkodnak, és még az áldásokban is kapnak hibát. 

A Bibliában Isten az elégedettséghez nem köt hosszú lajstromot. Két dolgot említ meg csupán: "...ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele"1 Timótheus 6:7-8. 
Nemrég ismertem meg egy hölgyet, aki nagyon életvidám, egészséges humorral rendelkezik és Istent szeretné szolgálni teljes gőzzel...beszélgetésünk során kiderült, hogy rákos... Csodálkoztam azon, amit Isten elvégzett ebben a személyben...és szégyenkeztem, mert bár egyre ritkábban hála az Úrnak, de vannak esetek, amikor holmi apróságok miatt elkeseredek. 
Nos, nevetni szeretnék a következő napnak, örülni szeretnék még inkább megtanulni. Törekedni a békességre, a megbocsátásra, a szeretetre...Istenem segítségével.