A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 22., szerda

IMAKÉRÉS

Június 12-én reggel Ion bácsit, Moanta Katalin férjét kórházba szállitották. Miután megállapitották, hogy szivinfarktusa volt, a Petrozsényi kórházba került. Hála az Úrnak itt stabilizálódott a helyzete. 21-én Petrozsényból Marosvásárhelyre küldték.

Kérünk imádkozzatok Ion bácsi gyógyulásáért, az orvosoknak bölcsességért valamint Kati néniért.

2011. január 5., szerda

Rosszul végződött az év,

ám Isten mindent a javunkra fordít, ígérete szerint.

Szüleim ittléte nem úgy végződött, ahogy elterveztem. 28-án belázasodott Rebeka...s ezzel végetért a kinnti tevékenység. Másnap Anna is. Három nap múlva is nagy volt a lázukl, de egyéb tünet nem jelentkezett. Kihívtuk az orvost. Másnap nem volt láz, de az azt követő napon ismét magas...és ez így folytatódott. Eléggé megviselt. A lányok nyűgösek voltak és rajtam lógtak mindketten. A szüleimre nem igazán volt időm. Végeztem a lányok körül a tennivalókat és próbáltam ne aggódni, ami hát nem nagyon sikerült. Január másodikára Anna szárazon köhögött, Rebeka nagyon nátház lett. Ismét kijött az orvos és aeosol terápiát ajánlott. Kölcsönözte az ionizáló szetyerét is, hogy naponta háromszor végezhessük a lányokkal. Felírta a keveréket is. Aztán negyedikén elkezdtük. Ez is jó móka volt. Rebeka különösen élvezte. Az orra és szájra illeszthető maszkot is kipróbálta és minden állathangutánzót elmondattunk vele. A szájba vehető műanyag részecske is kedvencévé lett, mivel becsokiztuk, hogy befalja. Anna azonban hajthatatlan volt. Ő a színem üdítőket sem szereti. Amikor kínálom vízzel, előbb belekukucskál, vajon nem-e teát vagy valami színes löttyöt adok neki (házilag készített feketeribizliszörpöt és áfonyaszörpöt szoktunk adni nekik időnként.) Anna elhatározta, hogy neki bizony inkább csoki sem kell(pedig hát máskor sem nagyon kapnak, nem szoktunk édességet adni nekik) A szoptatás hasznát ismét megláthattam, ugyanis Anna szopizás közben eltűrte, hogy az orra közelébe helyezzük az ionizálót.

Még most is betegeskedünk...most engem kapott el. Ritkán betegeskedünk, hála legyen az Úrnak érte, de amikor igen, én vagyok mindig az utolsó, aki elkapja és engem visel meg a leginkább. Hát most is így vagyok.

Az elmúlt napokra visszatekintve azonban hálára van okom. Isten megígérte, hogy a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg...bízom abban, hogy ebből is kihoz. Igyekeztem, igyekeztünk jó kedvre deríteni a lányokat...még táncra is perdültünk velük, amit hát nagyon élveztek.

Sajnos a gyerekeknél a felső légúti megbetegedések esetén gyakoriak a szövődmények: hörghurut, tüdőgyulladás, stb. ezért a lányok antibiotikumot is kaptak. Az aerosolos kezelés elkezdésekor azt tanácsolta az orvos, hogy hagyjunk abba minden egyéb kezelést.

És hát most vettem észre, hogy jé, már 2o11 van...

2010. szeptember 9., csütörtök

Oda a nyár...

Jó volt. Isten kegyelmes volt hozzánk az elmúlt hónapokban is...bárcsak mindig ezt megláthatnám. Két táborban vettem részt én is a gyerekekkel. Az idősebbek táborában néhány előadáson is részt vehettem. Családias volt tábor-egyrészt sajnos, amiért nem volt sok jelentkező, másrészt meg ennek is megvoltak a maga előnyei. A hét folyamán jöttek-mentek az emberek. Voltak olyan személyek, akik csupán a hét közepéig lehettek velünk. Mások meg épp a hét közepén érkeztek. Néhányan csak az Úrnapjára jöhettek el.
A tábor végére lebetegedtünk mindannyian, így az elkövetkező hetek mandulafájással, szortyogással, köhögéssel teltek el-no meg a lányoknak való szirupbeadagolással, amitől mindig írtózom. Különösen Anna hisztizik a szirup bevételekor és bármit teszünk fele a takaróra, földre, ruhára megy.
Többször találkozhattam szüleimmel is...olyan hálás vagyok, hogy még Isten megtartotta életüket. Még mindig örömmel megyek haza és könnyezek, amikor búcsúzni kell.