Ma reggel egy állítólagos agyvérzés után meghalt dédimama (párom nagymamája)...már érezzük hiányát. Beszélgetéseink során többször is bizonyságot tett arról, hogy hisz Krisztusban, mint egyedüli üdvözítőben. Reméljük, nem meghalt, hanem elaludt csupán, amint Krisztus is mondta miután Lázár meghalt. Reméljük, hogy már a mennyben van és örvendezik Megváltójának. Ilyenkor mindig elgondolkodom az élet értelmén...valóban semmik vagyunk és mint a mező virága, mely ma van és holnapra már elhervad, olyan az életünk. A halál perspektívájából átértékelődnek a dolgok. Annyi mindent másként szeretnék az életemben, de sokszor önmagamtól szeretném a változást. Ennek mindig kudarc a vége. Ilyenkor mindig meg kell alázkodnom Isten előtt, be kell vallanom teljes romlottságomat, és kérnem kell segítségét: Ő legyen az, aki elvégzi úgy az akarást, mint a véghezvitelt az Ő jókedvéből.

A tábor után a Bagoly család látogatott meg. Édesanyám is eljött hozzánk egy hétre. Az elmúlt héten megismerhettem férjem egyetlen nagynénjét.

Néhány kép ezekről...

Rebekák és Annák

Ismerkedés Éva nénivelKetten kétfelé...

Hirek mogyoróhéjban

Jó ideje nem irtam...kissé fáradt vagyok és el voltam foglalva az itthoni teendőkkel. Az elmúlt héten evangélizációs alkalmak voltak, aztán az Úr napján Úrvacsoraosztás. Jó volt együtt lenni a testvérekkel. Hálás vagyok a sok segitségért is. A tagok alaposan kivették a részüket. Sütikkel kedveskedtek az evangélizáción résztvevőknek. A vendégszeretet gyakorlásávban is példát mutattak.... Aztán az Úrvacsoraosztás utáni közös ebédre is elkészitették a töltelékes káposztát. Egy kedves testvér pedig nem csak hogy segitett elvetni tavasszal a magokat és elültetni a palántokat, rendszeresen kijár gyomlálni, kapálni. Igy friss spenótot, salátát, hagymát ehetnek a lányok. Aki pedig idős kora miatt nem tudott fizikai segitséget nyújtani, buzgó imában hordozott mindannyiunkat. Igen, erre a szolgálatra is nagy szükség van. A vendégek pedig sokat segitettek a gyerkőcök pesztrálásában, mosogatásban, sepráésben és minden egyéb területen. Köszönöm a sok segitséget mindannyiotoknak. Áldjon meg Benneteket az Úr további erővel. Jó volt tanulni tőletek/önöktől a több területen való buzgó szolgálatot.
Én a gyerekekkel vagyok el többnyire. Emellett a ház takaritása, főzés. Egyre több figyelmet igényelnek a lányok...a háttérből. Jól egyeznek, mégis időközönként összekapnak, meg-megütik egymást, egymás orrára, kezére próbálják csapni az ajtót. Rebeka rendszeresen igyekszik harapással megszerezni Annától a kivánt játékot. Tegnapelőtt egy kis fakockával ütötte meg Anna szemét, hogy még mindig véres a szemgolyó. Pedig ott voltam, persze tettem-vettem. Az udvaron rendszeresen kavicsokat nassolnak. Séta közben igyekeznek kimászni a hárompontos babakocsiból.
Jó pár napig aggasztott, amiért nem kapták be a gyerekek a védőoltást. Tanácstalanok voltunk, hogy mi is a helyes ilyen esetben. Megvásárolni és beadatni, vagy várni... Hát elsőorban az a láényeges, hogy Isten oltalmába, védelmére bizzam őket. Annyiszor megóvta már különféle balesetektől.
Éjszaka elég gyakran fel-felkelnek, most ismét egy fogzásperiódus van mindkettőnél. Annának két fogacska jön egyszerre.
A férjem is sokat segit...még mindig. Örülök, hogy naponta többet lehetünk együtt. Maga az a tudat is jó, hogy tudhatom, az irodában dolgozik. Isten valóban össze tudja kapcsolni szeretetben a házastársakat, meleggé tudja formálni a családi fészket.
Jövő héten táborba készülünk. Várom a testvérekkel való találkozást.

Csak egy Anya?

Egy kedves testvér küldte az alábbi irományt...hasznos olvasmány elsősorban azok számára, akiknek a kérdőivek kitöltésénél a háztartásbeli szót kell bekarikázniuk:)


Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
"Úgy értem,"-magyarázta a hivatalnok- ''van munkája, vagy csak egy...?"
''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő, "Anya vagyok."
''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".
''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel- "pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni: "Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak) szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier
és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim-13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',
és a Dédnagymamák
''Ügyvezető tudományos munkatársak"?
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik
"Tudományos munkatárs helyettesek".

Újra itthon

pár hetes távollét után. Isten kegyelmes volt hozzánk az elmúlt időben. Jöttek nehézségek, félemek és problémák, ám mindeniken átsegitett és hordozott hatalmasan. Úgy néz ki, hogy egy ideig szünetelni fog férjem lipómáinak kiműtése-még van néhány, ám azok kisebbek. Megszussszanhatok egy ideig. Két hete sürgösségire kerültem, ugyanis megharapott (ne nevessetek ki) a lányom. Szopás közben, játékból. Fájdalmas volt és gennyezett a seb. Aztán Anna lányunk fázott meg és néhány napig szortyogott. A szüleimnél voltam, igy volt segitségem, mégsem tudok már pihenni napközben, mint azt tettem régebb. Isten azonban elvégezte, hogy örömmel tegyem feladataimat...Közben a lányok egyévesek lettek. Mivel férjem nagymamája épp bennt feküdt a sebészeten, összekapcsoltuk egy kis parki sétával a beteglátogatást...nosztalgiáztunk, immár a lányokkal. Az Úr megáldott...érdemtelenül ajándékozott meg e két élettel. És még annyi sok egyébbel is. Amikor gratulálnak a két leányzóhoz, mindig elmondom, hogy nem nekünk jár a gratuláció, hisz Isten formálta őket...Isten tervezte úgy, hogy két gyermek szülessen egyszerre. Mi semmit nem tettünk ezért. Egyedül Övé a dicsőség. Igyekszem képeket is feltölteni hamarosan...most azonban áldott Úrnapját Isten kedveltjeinek!

Az utóbbi hetekben itt volt apósom, sokat segítkezett a ház körüli munkálatokban. Bár nem örültem annak, hogy folytatódik az építkezés, mintha soha be nam akarna fejezódni, be kell látnom, hogy örülök a beüvegezett terasznak. Szeles időben a lányok itt alszanak. A padláson dolgoznak még, és a konyhában is van egy kevés korekkciós munka.

Közben eltelt a Húsvét is. A gyülekezetben ünnepeltük csendesen. Számomra különösebbet nem jelent ez a nap...inkább azt mondhatnám, hogy igyekszem minden Úrnapját (azaz vasárnapot) igazi húsvétnak tekinteni, amikor megünneplem és örvendezek annak, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneimért és legyőzve a halált feltámadott. Így nekem is életem lehet.

Örültem, hogy többen is meglátogattak ezekben a napokban.

Jay E. Adams Keresztyénként a családban

című könyvét olvasom már másodszor. Először egyedülállóként olvastam. Most, mint feleség és anya. Bátran nyúlhat hozzá és olvashatja minden férj, feleség, szülő de az egyedülállók is, mindenki, aki komolyan veszi Istent és mindazt, amit Ő tanít. Jay Adams vallja, hogy minden probléma megoldható azoknak, akik Krisztust fogadták el egyedüli Uruknak és megváltójuknak. Csupán látnunk kell azokat a feladatainkat, amelyekre Isten hívott el bennünket...és munkához kell látnunk.
Íme egy kis ízelítő a könyvből, a feleség szemszögéből:
"A jó feleség egész lényével arra törekszik, hogy férje segítőtársává váljon, azaz, hogy érte éljen, ahogyan az Egyháznak is Jézus Krisztusért kell éljen."(71. old.)
"Hagyd abba a siránkozást, mindenkinek vannak gondjai! Ebben a bűnös világban senki sem él problémáktól mentes életet. (...) Egyedül az számít, hogy meg akarod-e tanulni örömödet lelni a munkádban, bármi legyen is az.(...) A Biblia úgy ábrázolja a felszabadított nőt, mint aki kedvvel végzi a teendőit. Megtanult dúdolni mosogatás közben, és hálás az ételért, amely összepiszkolta az edényeket."