Karácsonyi alkalmak

Szombaton, 25.-én valamint az Úr napján, 26.-án délelőtt volt istentisztelet. Az Úrnapi bibliaóra családias volt. Énekeltünk, beszélgettünk. Örültem, hogy én is részt vehettem egy kicsit szabadabban. Szüleim gondjaira bízhattam lányainkat.

Tanulunk

A két kis könyvmoly...

Karácsony

Gyermekkoromban, amikor megtudtam, hogy nem angyal röpült be titkon hozzánk az ajándékokkal, szomorú voltam. Úgy emlékszem harmadik osztályos lehettem. Sokáig kérdezgettem édesanyámat, hogy valóban ők vásárolták az ajándékokat? Csalódtam bennük. Ilyen sokáig elhitetni velem, ami nem igaz...

Aztán zajlott az élet tovább, röpültek az évek a karácsonyokkal tova. Mindig vártam az ünnepeket, ám valahogy utána olyan szomorkás hangulatom volt. Az ünnepek elteltével ugyanis nem változott semmi, pottyantam vissza a hétköznapok szürke forgatagába és éltem tovább az életem. 2oo2 januárjában tértem meg...A következő évben ismét volt fenyőfa, ajándékok. Miközben anyukámmal akasztgattuk a csillogó-villogó díszeket a fára, összenéztünk, és szavak nélkül is értettük egymást. Ő is az Úr gyermeke volt már. Leültünk, néztük a fát és fölösleges csillogásnak láttuk csupán az egészet. Azóta nem volt nálunk különösebb karácsonyozás. Megértettem, hogy Krisztus születésének semmi köze ehhez az ünnephez.

Néhány éve, karácsony előtt egy nagyvárosi elmegyógyintézetbe látogattunk. Megdöbbentő volt az, amivel ott találkoztam. Amikor kiléptünk az épületből, és megpillantottam a szürkéskékes égőkkel ízlésesen díszített várost, még élesebb volt a kontraszt a karácsonyi csillogás-villogás valamint a valóság közt.

A gyülekezetben úgymond megtartjuk ezt az ünnepet, ami, a férjem megfogalmazása szerint "Isten szavának felajánlása a karácsonyi szabadnapok alatt". A gyermekalkalomra járó gyermekekkel Krisztus születéséről szóló énekeket és verseket tanulunk, énekelünk. Amíg iskolában tanítottam, addig is kihasználtam ezt az alkalmat arról, hogy beszélhessek nekik Jézusról, a célról, amiért az Atya elküldte Őt. Több osztályban kérdezték tőlem megdöbbenve, hogy én nem díszítek karácsonyfát? "Mindent szabad nekem, de nem minden használ"-válaszoltam. Ha annyira tetszik a feldíszített fenyő, megtehetem pl. május közepén is. Vajon miért nem említi a Szentírás Jézus Krisztus születésének időpontját? Azt viszont tudjuk, hogy a nyájat őrző pásztorok nem lehettek a szabad ég alatt a tél kellős közepén. Néhány napja töltöttünk le egy nagyon jó angol nyelvű könyvecskét az alábbi címről, Holidays or Holy Days ( Ünnepek vagy Szent napok) címmel:

http://www.gnmagazine.org/booklets/HH/

Az, hogy gyermekeinket nem fogjuk hazugságban tartani holmi fenyőfákkal röpködő angyalkák meséjével, már házasságunk elején megbeszéltük férjemmel. Fát sem készülünk díszíteni és különösebb ajándékozásra sem készülünk ezen a napon.

Amire én készülök, Krisztus születésének megünneplése céljából: újraértékelni életem, odaszánni ismét magam Neki és a hétköznapokban igyekezni arra, hogy kellő módon éljek az élet különböző területein, figyeljek bűneimre és vegyem fel a harcot minden egyes bűnnel, amely életemben jelen van...még akkor is, ha gyakran nehéz. Ez a célom, de ezt az elkövetkező év minden napján szeretném megtenni...Krisztus Uram születésének emlékére, hálából azért, mert értem is megszületett és vállalta a kereszthalált, s mert kegyelméből annyi áldást áraszt rám nap mint nap.

Az első román nyelvű Református Presbiteriánus Bibliaóra Vulkánban, amiért annyit imádkoztunk. Nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért. A magyar nyelvű Bibliaórák résztvevői leggyakrabban csak nők...

Ebédkészítés közben, míg a lányaim alszanak, néhány képet töltök fel a dec. 2.4-ig tartó evangélizációs alkalmakról, a vendégek ittlétéről, (az Úrvacsoraosztásról sajnos nem készült kép). Hiányoztak a Kovács lányok és Sára, ám örültünk Ferenc, Ilike, Júlia meg Zsigmond Laci ittlétének. A lányaink azóta is emlegetik a bátit(bácsit), Ilit meg Júúúcsit. A tagok, leendő tagok és a gyülekezet látogatói alaposan kivették részüket a munkából...mint MINDIG! Segítettek a gyülekezeti terem takarításában a rossz idő meg betegségeik ellenére is, sütöttek az evangélizációs alkalmakra, vendégeket fogadtak...és buzgón imádkoztak.

Nagyon hiányoltuk Pataki Irénke nénit, aki októberben halt meg (a hit szemeivel nézve:ment haza mennyei Atyjához). Beteges, idős néni volt (igyekszek képet keresni róla és feltölteni), aki buzgón imádkozott nem csupán közvetlen környezetéért. Hiszem, és hinni akarom, hogy már határtalanul boldog Istennél, Aki minden könnyet letörült szemeiről, ígéretei szerint.

HIRDETÉS

Keressük a "Kicsi vagyok én" kazetta-, vagy CD sorozatot. Hol lehet megrendelni? Kérlek segítsetek, ha tudtok.

Kegyelem

" Előmbe jön az én kegyelmes Istenem" -59. Zsoltár 11-

Mostanában foglalkoztatnak Isten kegyelméről, irgalmáról való kijelentések a Bibliában. Ezeket próbálom keresgélni és gyüjtögetni és lelkemet táplálni. Az elmúlt napokban a fennt említett igevers indított el egy egész gondolatsort bennem, miközben körülölelt és kenegette lelkem.

Hétvégi buli

zavarta meg házunk csendjét. Termés ünnepét szervezték meg Vulkánban 17-19-ig. Mindent közelünkben szerveztek. A színpad tőlünk kb. 2oo méterre, három ringlispír tőlünk 100 méterre(mindez légitávolságba, mert hát dombon lakunk) Első nap jó korán megkezdődött a zene-bona, de mindez semmi nem volt a szombati bulihoz képest. Az ablakaink zörögtek és állva a lábunkkal, lefeküdve pedig a párnán étrezni lehetett a basszust. Nem vagyok jártas a "modern" zenei műfajokban, de azt hiszem techno zene dübörgött délután öt órától mérsékeltebben, fél héttől 11 óráig rettenetesen. Miközben a háttérben ment az értelmetlen dübörgés, az "előadók" bele-belebődültek a sötétségbe "Hai să facem gălăgie în Vulkan". Azaz Gyertek keltsünk zajt Vulkánban. Erre az irdatlan tömeg ordított, sikoltott. Harmadik nap aztán a ringlispíres sem hagyta magát...a színpadon ismét népzene volt, a ringlispíres pedig bőgette a disco zenét. Ez a zenei egyveleg sem volt valami szívderítő. Elég ideges voltam...aztán az én majdnem végtelen türelemmel rendelkező férjem lecsendesített, vagyis inkább folyamatosan csendesítgetett. Valóban alkalmazkodni kell minden helyzethez és nem engedhetjük, hogy bármi is elvegye belső békességünket. Ez pedig hozzáállásunktól függ leginkább. Aztán egy-egy nyugodtabb periódusomban szörnyen szántam az összegyült tömeget. Milyen üres lehet az életük, ha ilyen olcsó, semmitmondó dübörgés hallgatására özönlenek.

Oda a nyár...

Jó volt. Isten kegyelmes volt hozzánk az elmúlt hónapokban is...bárcsak mindig ezt megláthatnám. Két táborban vettem részt én is a gyerekekkel. Az idősebbek táborában néhány előadáson is részt vehettem. Családias volt tábor-egyrészt sajnos, amiért nem volt sok jelentkező, másrészt meg ennek is megvoltak a maga előnyei. A hét folyamán jöttek-mentek az emberek. Voltak olyan személyek, akik csupán a hét közepéig lehettek velünk. Mások meg épp a hét közepén érkeztek. Néhányan csak az Úrnapjára jöhettek el.

A tábor végére lebetegedtünk mindannyian, így az elkövetkező hetek mandulafájással, szortyogással, köhögéssel teltek el-no meg a lányoknak való szirupbeadagolással, amitől mindig írtózom. Különösen Anna hisztizik a szirup bevételekor és bármit teszünk fele a takaróra, földre, ruhára megy.

Többször találkozhattam szüleimmel is...olyan hálás vagyok, hogy még Isten megtartotta életüket. Még mindig örömmel megyek haza és könnyezek, amikor búcsúzni kell.

Kedvenc versek

A lányok nagyon szeretik, ha szavalok nekik. Utánozzák a harkály kopogtatását, a nyuszik üldögélédét, fülelését, a szarka repülését. Ha ismertek írnátok még verseket, amelyeket szerettek másfél éves kor körül gyerekeitek?

Gazdag Erzsi:

ÁLMOMBAN...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

Ma reggel egy állítólagos agyvérzés után meghalt dédimama (párom nagymamája)...már érezzük hiányát. Beszélgetéseink során többször is bizonyságot tett arról, hogy hisz Krisztusban, mint egyedüli üdvözítőben. Reméljük, nem meghalt, hanem elaludt csupán, amint Krisztus is mondta miután Lázár meghalt. Reméljük, hogy már a mennyben van és örvendezik Megváltójának. Ilyenkor mindig elgondolkodom az élet értelmén...valóban semmik vagyunk és mint a mező virága, mely ma van és holnapra már elhervad, olyan az életünk. A halál perspektívájából átértékelődnek a dolgok. Annyi mindent másként szeretnék az életemben, de sokszor önmagamtól szeretném a változást. Ennek mindig kudarc a vége. Ilyenkor mindig meg kell alázkodnom Isten előtt, be kell vallanom teljes romlottságomat, és kérnem kell segítségét: Ő legyen az, aki elvégzi úgy az akarást, mint a véghezvitelt az Ő jókedvéből.

A tábor után a Bagoly család látogatott meg. Édesanyám is eljött hozzánk egy hétre. Az elmúlt héten megismerhettem férjem egyetlen nagynénjét.

Néhány kép ezekről...

Rebekák és Annák

Ismerkedés Éva nénivelKetten kétfelé...

Hirek mogyoróhéjban

Jó ideje nem irtam...kissé fáradt vagyok és el voltam foglalva az itthoni teendőkkel. Az elmúlt héten evangélizációs alkalmak voltak, aztán az Úr napján Úrvacsoraosztás. Jó volt együtt lenni a testvérekkel. Hálás vagyok a sok segitségért is. A tagok alaposan kivették a részüket. Sütikkel kedveskedtek az evangélizáción résztvevőknek. A vendégszeretet gyakorlásávban is példát mutattak.... Aztán az Úrvacsoraosztás utáni közös ebédre is elkészitették a töltelékes káposztát. Egy kedves testvér pedig nem csak hogy segitett elvetni tavasszal a magokat és elültetni a palántokat, rendszeresen kijár gyomlálni, kapálni. Igy friss spenótot, salátát, hagymát ehetnek a lányok. Aki pedig idős kora miatt nem tudott fizikai segitséget nyújtani, buzgó imában hordozott mindannyiunkat. Igen, erre a szolgálatra is nagy szükség van. A vendégek pedig sokat segitettek a gyerkőcök pesztrálásában, mosogatásban, sepráésben és minden egyéb területen. Köszönöm a sok segitséget mindannyiotoknak. Áldjon meg Benneteket az Úr további erővel. Jó volt tanulni tőletek/önöktől a több területen való buzgó szolgálatot.
Én a gyerekekkel vagyok el többnyire. Emellett a ház takaritása, főzés. Egyre több figyelmet igényelnek a lányok...a háttérből. Jól egyeznek, mégis időközönként összekapnak, meg-megütik egymást, egymás orrára, kezére próbálják csapni az ajtót. Rebeka rendszeresen igyekszik harapással megszerezni Annától a kivánt játékot. Tegnapelőtt egy kis fakockával ütötte meg Anna szemét, hogy még mindig véres a szemgolyó. Pedig ott voltam, persze tettem-vettem. Az udvaron rendszeresen kavicsokat nassolnak. Séta közben igyekeznek kimászni a hárompontos babakocsiból.
Jó pár napig aggasztott, amiért nem kapták be a gyerekek a védőoltást. Tanácstalanok voltunk, hogy mi is a helyes ilyen esetben. Megvásárolni és beadatni, vagy várni... Hát elsőorban az a láényeges, hogy Isten oltalmába, védelmére bizzam őket. Annyiszor megóvta már különféle balesetektől.
Éjszaka elég gyakran fel-felkelnek, most ismét egy fogzásperiódus van mindkettőnél. Annának két fogacska jön egyszerre.
A férjem is sokat segit...még mindig. Örülök, hogy naponta többet lehetünk együtt. Maga az a tudat is jó, hogy tudhatom, az irodában dolgozik. Isten valóban össze tudja kapcsolni szeretetben a házastársakat, meleggé tudja formálni a családi fészket.
Jövő héten táborba készülünk. Várom a testvérekkel való találkozást.

Csak egy Anya?

Egy kedves testvér küldte az alábbi irományt...hasznos olvasmány elsősorban azok számára, akiknek a kérdőivek kitöltésénél a háztartásbeli szót kell bekarikázniuk:)


Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
"Úgy értem,"-magyarázta a hivatalnok- ''van munkája, vagy csak egy...?"
''Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő, "Anya vagyok."
''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"-hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".
''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel- "pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni: "Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak) szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier
és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim-13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák
"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '',
és a Dédnagymamák
''Ügyvezető tudományos munkatársak"?
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik
"Tudományos munkatárs helyettesek".

Újra itthon

pár hetes távollét után. Isten kegyelmes volt hozzánk az elmúlt időben. Jöttek nehézségek, félemek és problémák, ám mindeniken átsegitett és hordozott hatalmasan. Úgy néz ki, hogy egy ideig szünetelni fog férjem lipómáinak kiműtése-még van néhány, ám azok kisebbek. Megszussszanhatok egy ideig. Két hete sürgösségire kerültem, ugyanis megharapott (ne nevessetek ki) a lányom. Szopás közben, játékból. Fájdalmas volt és gennyezett a seb. Aztán Anna lányunk fázott meg és néhány napig szortyogott. A szüleimnél voltam, igy volt segitségem, mégsem tudok már pihenni napközben, mint azt tettem régebb. Isten azonban elvégezte, hogy örömmel tegyem feladataimat...Közben a lányok egyévesek lettek. Mivel férjem nagymamája épp bennt feküdt a sebészeten, összekapcsoltuk egy kis parki sétával a beteglátogatást...nosztalgiáztunk, immár a lányokkal. Az Úr megáldott...érdemtelenül ajándékozott meg e két élettel. És még annyi sok egyébbel is. Amikor gratulálnak a két leányzóhoz, mindig elmondom, hogy nem nekünk jár a gratuláció, hisz Isten formálta őket...Isten tervezte úgy, hogy két gyermek szülessen egyszerre. Mi semmit nem tettünk ezért. Egyedül Övé a dicsőség. Igyekszem képeket is feltölteni hamarosan...most azonban áldott Úrnapját Isten kedveltjeinek!

Az utóbbi hetekben itt volt apósom, sokat segítkezett a ház körüli munkálatokban. Bár nem örültem annak, hogy folytatódik az építkezés, mintha soha be nam akarna fejezódni, be kell látnom, hogy örülök a beüvegezett terasznak. Szeles időben a lányok itt alszanak. A padláson dolgoznak még, és a konyhában is van egy kevés korekkciós munka.

Közben eltelt a Húsvét is. A gyülekezetben ünnepeltük csendesen. Számomra különösebbet nem jelent ez a nap...inkább azt mondhatnám, hogy igyekszem minden Úrnapját (azaz vasárnapot) igazi húsvétnak tekinteni, amikor megünneplem és örvendezek annak, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneimért és legyőzve a halált feltámadott. Így nekem is életem lehet.

Örültem, hogy többen is meglátogattak ezekben a napokban.

Jay E. Adams Keresztyénként a családban

című könyvét olvasom már másodszor. Először egyedülállóként olvastam. Most, mint feleség és anya. Bátran nyúlhat hozzá és olvashatja minden férj, feleség, szülő de az egyedülállók is, mindenki, aki komolyan veszi Istent és mindazt, amit Ő tanít. Jay Adams vallja, hogy minden probléma megoldható azoknak, akik Krisztust fogadták el egyedüli Uruknak és megváltójuknak. Csupán látnunk kell azokat a feladatainkat, amelyekre Isten hívott el bennünket...és munkához kell látnunk.
Íme egy kis ízelítő a könyvből, a feleség szemszögéből:
"A jó feleség egész lényével arra törekszik, hogy férje segítőtársává váljon, azaz, hogy érte éljen, ahogyan az Egyháznak is Jézus Krisztusért kell éljen."(71. old.)
"Hagyd abba a siránkozást, mindenkinek vannak gondjai! Ebben a bűnös világban senki sem él problémáktól mentes életet. (...) Egyedül az számít, hogy meg akarod-e tanulni örömödet lelni a munkádban, bármi legyen is az.(...) A Biblia úgy ábrázolja a felszabadított nőt, mint aki kedvvel végzi a teendőit. Megtanult dúdolni mosogatás közben, és hálás az ételért, amely összepiszkolta az edényeket."

Mostanában nálunk

Néha alig tudok levegőt venni, annyira rohanósak a napok. Igyekszem hálás lenni Istennek, hogy megengedi, hogy végezhessem feladataim. Az elmúlt hetekben férjemnek ismét volt egy műtéte, aztán Úrvacsoraosztásra készültünk. Jó volt találkozni a Kovács családdal. Az Úrnapi istentisztelet, Úrvacsoraosztás után a délutáni alkalom különleges volt. Eljöttek a petrozsényi román testvérek. Én a lányaimmal voltam elfoglalva, így nem vettem részt a délutáni alkalmon, de jó volt a gyülekezeti terembe bekukkantva látni az új arcokat. Közben a gyerekszoba megtelt lányokkal.

Hétfőn hajnalban indultunk Marosvásárhelyre. A Molnár családot is meglátogathattuk. Nagyon aranyos a kis Zsuzsa. Ügyesen beszél. A lányaink nagy szemekkel néztek fel rá és próbálták utánozni, amit tett. Kiszedték a varratokat Csaba sebéből-hála az Úrnak egyel kevesebb daganat.
Visszaérkezve ismét zajlik az építkezés. A terasz beüvegezése, a padlás szigetelése, burkolása.
Most itt van apósom, sokat segít a munkálatokban.
Közben kertészkedtünk...Sok segítség volt a kert felásásánál. A magok elvetésénél, a virágoskert rendezésénél is volt segítőm. Köszönöm.
Néhány napja voltam először sétálni a lányaimmal. A közelünkben egy csodálatos kis eldugott park van. Eddig a lányok pihenőideje alatt végeztem a házimunkát vagy épp olvasgattam. Úgy látom azonban, hogy a lányoknak is szükségük van a kiruccanásra. Boldogan csodálkoztak rá az őket körülvevő világra.

A Kovács lányok igazi pesztrának bizonyultak.

Egyhetes távollét után újra itthon. Csaba karjából újabb zsírcsomót műtöttek ki. A lányokat is megvizsgálta egy gyerekorvos. Anyukám velünk jött...nagy segítség. Különösen ezen a héten... ugyanis Úrvacsoraosztásra készülünk, vendégünk lesz a Kovács család Szovátáról. Köszönöm a gyülekezet tagjainak is a sok segítséget.

"Misszionárius" tiramisu

Valami édességet kívántam, jóllehet nem igazán érzem az ízeket a nátha miatt. Volt egy csomag babapiskótánk. Gyülekezetünk egyik tagja csodálatos tiramisukat készít, persze eredetit. Nos, benyitottam a kamrába és gondoltam készítek egy hamisított tiramisut azokból a hozzávalókból, ami épp kéznél van. A babapiskótákat egy tepsibe sorakoztattam, meglocsoltam inka kávéval, majd karamellás puddingot főztem, nyakon öntöttem a jól átázott piskótákat és tejszínhabot tettem a tetejére.

Jó volt otthon

Ez nekem a megpihenés időszaka. Nagyon szeretem a szüleim és jó újra meg újra találkozni velük. Anyukám egyre érettebb keresztyén asszonnyá válik. Szeretem ahogy viszonyul hozzám, nem agyontanácsolva "kislányát", de amikor kell, akkor szól. Apukám a lányoknak buzgón készítette a szánkót...s mivel mire hazaértünk a hó elment, egy irodai szék kiskerekeit rászerelte, így szánkózhattak a lányok naponta a friss levegőn, ezen a héten is készültünk, viszont a lányok betegsége lehetetlenné tette tervünk. Nehéz volt elfogadnom, de Isten könyörült és megláttatta velem, újból, mint már annyiszor, hogy az Ő végzései jók, tökéletesek, nincs mit hozzátenni azokhoz és elvenni sem azokból. Elfogadtam hát kezéből, amit most nekünk szánt és igyekszem végezni feladataim.

A Gaither Homecoming Team

DVD-jét adta ide férjem néhány hete. Az elején amikor megnéztem, kissé furcsa volt keresztyén énekeket hallgatni, miközben azt piros körmű, vadul kirúzsozott hölgyek (is) éneklik. Persze, nem szeretnék törvénykező lenni, csupán leírtam azt a benyomást, amit először tett rám a DVD. Nos, mellesleg ez Amerika...
Néhányszor meghallgattam takarítás, mosogatás közben és akadt néhány kedvencem is. Közben eszembe jutott, hogy milyen jó volt gyerekkoromban egy kórushoz tartozni, énekelni. Szívesen énekelnék ma is egy kórusban...
Nos a kedvencek:
http://www.youtube.com/watch?v=Xipq208iNHg

http://www.youtube.com/watch?v=dS4EfBcfTcw

Holnap utazunk szüleimhez, onnan férjem a találkozóra. Ha az Úr könyörül és megengedi, ismét itthon leszünk szombaton.

Csaba nagymamája először nálunk...és először az itteni istentiszteleti alkalmon.

Hintalovon vagy a nyakunk körül Annánkanak minden búja-gondja elszáll.

Van segítségem!

Avon reklámnak is megfelelne,

de nem az:) A lányok kedvenc doboza, amelyben szívesen utazgatnak kereken a lakásban...persze ha taszítjuk őket.

Szeretünk apuuuu!

Néhány hete a közös imaolvasás alatt váratlanul így szólt a férjem:

-Na, én megyek.

-Hová?-néztem kérdőn rá.

-Költözöm.

Miután látta értetlenkedésem, viccesen hozzáfűzte:

-Megyek a tető ormára.- és nevetett.

Aztán visszaült és felolvasta az aznapi igeverset a példabeszédek könyvéből.

Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal és közös házban.



Ez csupán vicc volt,(legalábbis remélem, mert még a tető orma üres:) de valóban néha ok nélkül kedvetlen vagyok...vagy ha minden jól megy is, be-beugrik egy-egy helyzet a múltból, amin aztán lehet rágódni, amely persze szintén rányomja pecsétjét néhány percemre. Vagy ha nem a múlt, akkor a jövőbe kószáló gondolatok vonnak el feladataim végzésétől. Hát arra a következtetésre jutottam, hogy élni tudni kell:) És én meg szeretnék tanulni élni...fel is jegyeztem az elmúlt év során néhány gyakorlati lépnivalót magam számára.

1. Férjemtől tanultam: a mában kell élni és az aktuális feladatokra figyelni teljes gőzzel.

2. Nem kell a múltban elkövetett bűneimen keseregnem. Isten akarata az, hogy megbánjam és elhagyjam vétkeim. Ő kész megbocsátani. Ha valamit elrontottam életemben, hiába kesergek életem végéig amiatt, hisz ez a lajstrom napról-napra csak növekszik. A megoldás: Istenre vetni tereim és folytatni az utat Vele.

3. Igyekezzek áldás lenni mások számára. Luther felesége,Katharine mondta férjének: "Régen azon tűnődtem, vajon mi Isten terve velem. Ha csupán egy kis szeretetet és vigasztalást tudok adni egy olyan embernek, mint te vagy, boldog vagyok." (Kitty, My Rib, E. Jane Mall, 93.oldal)

4. Keressem életemben az Istentől kapott áldásokat és legyek hálás mindazért...a jónak idején éljek a jóval és örüljek annak.

5. A jövő az Úr kezében van. Kár aggodalmaskodnom azért, hogy mi lesz. Bízzam az Úrra dolgaim, bátran, mert Ő gondot visel rólam.

Könyörüljön az Úr, hogy ebben az évben e területeken előre tudjak haladni. Legyen Övé mindenért a dicsőség.