„A vidám elme jó orvosságul szolgál; 

a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”  

(Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. vers)

A fennt említett igeverset választottam ez évre vezérigémül. Emlékszem egyedülállóként gyakran keseregtem hol ezért, hol azért. Isten a társam mellett tanítgat arra, hogy ha nincs baj, ne keressek. Szeretném, ha olyan hangulat uralkodna otthonunkban, ahová szívesen tér haza a társam, ahol szívesen és boldogan játszanak, tanulnak, segítenek a gyermekek, ahová szívesen térnek be mások is. 

Ugyanakkor ennek megélésére úgy a mások életéből vett jó, mint a rossz példák motiválnak. Vannak ismerőseim, akiknek társaságában szívesen vagyok: örülnek, hálásak, meglátják másokban az értékeket és önmagukat nem helyezik mások fölé lekezelően viselkedve. Ismerek olyan embereket is, akik minden kicsiségért panaszkodnak, és még az áldásokban is kapnak hibát. 

A Bibliában Isten az elégedettséghez nem köt hosszú lajstromot. Két dolgot említ meg csupán: "...ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele"1 Timótheus 6:7-8. 
Nemrég ismertem meg egy hölgyet, aki nagyon életvidám, egészséges humorral rendelkezik és Istent szeretné szolgálni teljes gőzzel...beszélgetésünk során kiderült, hogy rákos... Csodálkoztam azon, amit Isten elvégzett ebben a személyben...és szégyenkeztem, mert bár egyre ritkábban hála az Úrnak, de vannak esetek, amikor holmi apróságok miatt elkeseredek. 
Nos, nevetni szeretnék a következő napnak, örülni szeretnék még inkább megtanulni. Törekedni a békességre, a megbocsátásra, a szeretetre...Istenem segítségével.

Isten védelme alatt

"Elől és hátul körülzártál engem és fölöttem tartod Kezedet. -Zsoltárok 139:5

Ma reggel mikor felébredtünk, csodálatosan havazott. Egy hónapja nem havazott, a hó olvadozott, majd megfagyott és az utcánk kellemetlenül jeges volt. Végre, Isten ismét adott fehér hótakarót. Lassan táncolva érkeztek az újabb meg újabb hópihécskék. A lányok ott tolongtak az ablaknál és Anna meg is jegyezte, hogy ő bizony alig várja, hogy kimehessünk.

Reggeli után elmosogattam, rendbe szedtük a konyhát, aztán felöltöztettem őket és uzsgyi, kifele. Ugráltak, hemperegtek, mászkáltak a hóban. Szánkóval indultunk útnak röpke látogatást tenni néhány ismerősünknél. A párom is velünk jött, ő volt a szánhúzó. Hol én, hol Csaba ugrott be néhány percre egy-egy ismerőshöz. Aztán folytattuk utunkat. Egy tömbházsor előtt haladtunk el, amikor hirtelen a lezuhant a szánkó és a társam közé valami pirosas, a párom karját is súrolva. Megdermedtem és elment a kedvem a további sétától, amikor megláttam, hogy mi volt az: a négyemeletes tömbház tetejéről zuhant le egy CSERÉP. 

Istenem! Micsoda időzítés! Csak néztem azt az arasznyi távolságot a lezuhanó cseréptől a férjemig, másik irányba meg a gyerekeimig. Ilyenkor nyílvánvaló Isten védelme...de máskor? Máskor is épp így óv az Úr! 

William Boekestein lelkész írja a Jónás könyvéhez írt magyarázatában, hogy amikor régebb iskolában tanított, a napot imával zárták és rendszeresen azért imádkozott, hogy Isten óvja meg őket a hazafele vezető úton.

Milyen kegyelmes az Úr!!! Milyen kedves, szerető, kegyelmes volt családomhoz MA IS! Egyel több ok, hogy buzgóbban szolgáljam Őt, az Ő segítségével. 

Köszönöm, Uram, hogy életeünk ideje Kezedben van!

"Nem illet téged a veszedelem, csapás nem közelít a te sátorodhoz, mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőben."- Zsoltárok 91:1o-12

Hozzákezdtünk a magyar ábécé kis betűinek tanulásához a lányainkkal...keresgéltem a neten munkalapokat...ezeket a cikkeket is köztük találtam...érdekesek.

Hazautazás

Csaba műtéte után hazautaztunk Vulkánba...utazásunk alatt már pilinkézett a hó. Hazautazásunk utáni reggelen hatalmas hó borított mindent. Autóval nem lehetett járni, az istentiszteletet sem lehetett a gyülekezeti háznál tartani. Izsák elsőre eléggé megijedt a látványtól, de aztán "megízlelte" a havazás izgalmát.

Isten kegyelméből tudtunk énekelni Istenünkről és az emberek hallhatták Isten szavát egy rövid igehirdetés által is szombat este. Első próbálkozásra úgy véljük nagyon jó volt, bár a hideg eléggé csípte kezeinket...hát nem épp gitározni való idő volt, az biztos. Az igehirdetés alatt jól jött Bényi Klári néni kesztyűje ...egészen bemelegedett a kezem ahhoz, hogy folytatni tudjuk az éneklést. Az elektromos gitár is megfelelőbb lett volna, mint az akusztikus, amely nekem volt. A mikrofon használatát is kitapasztaltuk közben. Levontuk a következtetéseket és igyekszünk változtatni a legközelebbi alkalommal.
A hideg miatt a Kacsó család ajánlotta fel házát a gyerekeinknek. Ilona és Negrea Annuska voltak a pesztrák. Kissé aggódtam, hogy mi lesz Izsákkal nélkülem, de hála Istennek jól feltalálta magát.
Isten legyen áldott ezért az alkalomért, itt Vulkánban. Reméljük Isten megáldja az elszórt magvakat és kikelnek majd kellő időben gyümölcsöket hozva...és reméljük, hogy még lesz alkalom, amikor újra beszélhetünk Szabadítónkról! Köszönjük az imákat.

Bizonyságtételre készülünk

Az alpolgármester kért fel egy szombati "szereplésre". Annyi időt kapunk e célra, amennyit kérünk...Isten az ölünkbe pottyantotta a Róla való bizonyságtevés lehetőségét és élni szeretnénk vele. Kicsiny gyülekezetünk énekekkel készül -tulajdonképpen öten énekelnénk, az én feladatom lenne a gitárral való kísérés. Általában lámpalázam van nyilvános "szerepléseknél".
A  férjem is igét hirdetne mindkét nyelven. Imádkozunk ezért az alkalomért, hogy Isten neve dicsőüljön meg. Áldja meg szolgálatunkat és könyörüljön a meg nem tért hallgatók szívén. Ha testvérem vagy Krisztusban, te, aki olvasod e sorokat, kérlek beszélj Istenünkkel, imádkozz értünk és az itt élő drága életekért. Köszönöm, köszönjük.

Eddig még nem gondoltam arra,

hogy az is kegyelem, hogy anyukám magához ölelt születésem után, táplált, hazavitt a kórházból és felnevelt apukámmal együtt. Nemrég hallottam egy, számomra elég megrázó, közelünkben történt esetet...innen indultak el gondolataim. 

Egy terhességének 5. hónapjában levő anyuka a speciális orvosi vizsgálatok után megtudta, hogy Dawn-szindrómás gyereket hord szíve alatt. "Természetesen" nem akarták vállalni és náhány apró tabletta bevétele után megállapították, hogy megállt a magzat szívhangja és beindították a szülést. Miután megszületett a még ki nem fejlődött magzat, sírt....SÍRT. 

-Vigyék el, nem akarom látni!-mondta az anyuka. 

Megrázó...

              Milyen kedves Istentől az, hogy gondoskodott szerető szülőkről. Milyen kedves Istentől, hogy én is
magamhoz ölelhettem újszülött kisbabáimat...mert a teljes romlottság életünknek e területére is érvényes...Csak az Ő kegyelme által voltam és vagyok képes helyesen szeretni gyermekeinket, gondoskodva róluk nap mint nap, figyelve szükségleteikre ha kell lemondások árán is...és folyamatosan tanulgatni Tőle ezt.  SDG!!