2013. augusztus 2., péntek

Rögtönzött kirándulás a lupényi Straja-ra

Háttérben a Vulkán hegység


Séta a sípályán


A lányok végig tartották a frontot, 

örömmel mászkáltak , nem nyafogtak, 

nem voltak fáradtak 



A pasasok azonban nehezen vették a kanyart


Szemben ismét a Vulkán hegység látható


Júniusi hócsatát is rendezhettünk volna...


2013. június 15., szombat

Az elmúlt héten csütörtöktől magyar nyelvű evangélizációs alkalmakat szerveztünk szombatig. Péntektől vendégünk volt a Szász család, Kolozsvárról. A tagok és szimpatizánsok teljes gőzzel besegítettek a tennivalók végzésébe-mint más alkalmakkor is. Az Úr napján együtt Úrvacsoráztunk, majd közösen ebédeltünk.
Ezen a héten román nyelven zajlik az evangélizációs sorozat.
Április végétől betegeskedtünk kb. egy hónapon át: egyik betegség jött, a másik ment: Anna vizeletfertőzésével kezddött, aztán egy hosszas, intenzíven jelentkező csalánkiütés(még most is kijön egy-kettő, amikor állati eredetű ételből többet eszenk), nátha majd Izsák esett neki a lépcsőnek és ütötte meg a halántékát ott, ahol születésétől kezdve egy barna folt, bemélyedés volt. Harmadnapra (persze az Úr napjára) begyulladt az ütés körül és bedagadt a szemhéja is. Én ezekben a napokban tanulgattam Istenre bízni családtagjaim. Az egyik Úr napján, a harcaim hevében rábukkantam egy könyvre, amely sokat segített:
Consiliere la masa din bucatarie, amelyet Muriel Cook és Shelly Cook Volkhardt írtak. Román nyelven az Agape kiadónál jelent meg. Csodálatos könyv, amely Istenre mutat.
Közben kertészkedtem is....Ez az első év, amikor nem csupán elvetettem a magokat, hanem volt valamicske időm a gyomlálgatásra is. Napirenden a saláta takarítása, főzése és fagyasztása van. A gyerekek nagyon szeretik a "reformosított" salátalevesem. Általában repetáznak, amikor ez a menü.
Most megújulva kezdtem hozzá ismét az Életnek...Szeretném még inkább Istenre bízni magam, még inkább Rá hagyatkozni és elhinni: minden ami történik, az Ő akaratából van, sőt mi több, az én, a mi javunkra van.

2013. április 17., szerda

2013. március 23., szombat

2013. február 13., szerda

A Karácsonyi Vásár margójára


Berki Ileana-t először a Karácsonyi Vásáron láttam...csodálatos hangja van, ami meg is ragadta figyelmem...és ennek a dalnak a mondanivalója is...különösen a címben szereplő szavak...

A román nyelvű bibliaórák

látogatottsága eléggé lecsökkent az elmúlt év vége fele. Három héttel ezelőtt egy személy jött el és azt gondoltuk ő is lesz csupán kívülálló, amikor nyílt az ajtó és három olyan személy lépett be, akik még soha nem vettek részt egyetlen álatlunk szervezett alkalmon sem.
Az egyik hölgyet már láttam egyszer, akinek életében Isten különösen munkálkodott. Mivel zenetanár, az elkövetkező bibliaórára két új énekkel készült, amelyeket elő is adott ötödmagával...szóval erre az alkalomra elhívta magával még négy tanítványát, és még négy ismerősét, barátnőjét.
Hálás vagyok Istennek ezekért az emberekért. Emlékszem, amikor idekerültem a szívembe zártam az itt élő románokat és már akkor gyakran imátkoztam értük. Hiszem, Isten folytatni fogja elkezdett munkáját!

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; 

a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”  

(Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. vers)

A fennt említett igeverset választottam ez évre vezérigémül. Emlékszem egyedülállóként gyakran keseregtem hol ezért, hol azért. Isten a társam mellett tanítgat arra, hogy ha nincs baj, ne keressek. Szeretném, ha olyan hangulat uralkodna otthonunkban, ahová szívesen tér haza a társam, ahol szívesen és boldogan játszanak, tanulnak, segítenek a gyermekek, ahová szívesen térnek be mások is. 
Ugyanakkor ennek megélésére úgy a mások életéből vett jó, mint a rossz példák motiválnak. Vannak ismerőseim, akiknek társaságában szívesen vagyok: örülnek, hálásak, meglátják másokban az értékeket és önmagukat nem helyezik mások fölé lekezelően viselkedve. Ismerek olyan embereket is, akik minden kicsiségért panaszkodnak, és még az áldásokban is kapnak hibát. 
A Bibliában Isten az elégedettséghez nem köt hosszú lajstromot. Két dolgot említ meg csupán: "...ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele"1 Timótheus 6:7-8. 
Nemrég ismertem meg egy hölgyet, aki nagyon életvidám, egészséges humorral rendelkezik és Istent szeretné szolgálni teljes gőzzel...beszélgetésünk során kiderült, hogy rákos... Csodálkoztam azon, amit Isten elvégzett ebben a személyben...és szégyenkeztem, mert bár egyre ritkábban hála az Úrnak, de vannak esetek, amikor holmi apróságok miatt elkeseredek. 
Nos, nevetni szeretnék a következő napnak, örülni szeretnék még inkább megtanulni. Törekedni a békességre, a megbocsátásra, a szeretetre...Istenem segítségével.